Örülök,
hogy ma nem rossz egyedül,
és hogy a kazánban nem fenyegetett a víz.
Hogy ma már végre valóban dörgött,
s a villám szépen sikerült.
Jó, hogy ma előzékenyebb
volt a kottatartó,
és volt egy olyan napom is,
amikor magam nem fenem.
És ma elpirultak az úton,
ha felnéztek rám, a tócsák,
és amikor kikérdeztek,
azt mondhattam, hogy nem tudom.
Ma végre engem is elért
pár pillanatra az öröm.
Okot nem tudnék mondani.
Talán mert élek. Csak azért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése