Két méter hallgatás
köztünk az árok;
lyukas ingemben
szívemig látszok.
Testem széjjelszórva
- éjben szalmazsákok -
leégett telihold
udvarában állok.
Mandulás két szemem
fogyó aranyába'
meglátszik szétosztott
mosolyom hiánya.
Úgy vagyok, mint a kő -
el kell, hogy dobjanak.
Vigasznak túl kevés,
támasznak ingatag.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése