Della Hicks-Wilson - Az igazságodról

 Christian Schloe - Set Your Heart Free

Drágám,

nehéznek érzed magad

mert lassan

túlcsordul az igazságod.

Nyisd ki jobban a szádat.

Hagyd, hogy az igazság létezzen.

Valahol máshol is, mint

benned, a testedben.

~ o ~ o ~ o ~ 

Darling, 

you feel heavy

because you are 

too full of truth.

Open you mouth more.

let the truth exist

somewhere oher than

inside your body.

Della Hicks-Wilson - Small Cures

Forrás

Fodor Ákos - Tavasz, hajnal

 
Daloló ökörszem
2025.02.08.

hommage á Basho

Csöndszentélyt rombol
egy nagycsőrű kismadár:
„Élek! Itt vagyok!”

Szabó Lőrinc - Szövetség

 

Ágaink egybecsavarodtak,

gyökereink összefogóztak,

árnyunkba utasok heveredtek,

lombunkból madarak szárnyrakeltek, –

magunknak mi már megmaradjunk,

másnak, egymásnak annyit adtunk,

annyit kinlódtunk és mulattunk,

hogy vígak, búsak, rosszak és jók,

lettünk egy kicsit már hasonlók.

 

Mikor a sors összeültetett,

csemeték voltunk még, gyerekek,

fiatal társak, szövetkezők,

rosszabbak elől menekülők,

játszottunk tündéri fuvolákkal,

haragos, fekete trombitákkal,

nem törődve senki fiával:

elszakadók és összehajlók,

valami titokban hasonlók.

 

Aztán nőttünk – Védett az isten,

nincs fejsze, amely leterítsen,

jöttek ránk fénylő fegyverekkel,

mi álltunk hallgató sebekkel,

s ki ellenünk tört, keze fonnyadt,

szúrós tűzben csontja megolvadt,

háza bedőlt, szeme kisorvadt, –

s mi álltunk, két fa, virágba bomló,

elrendelt csodához hasonló.

 

S ez biztat, ez, az érthetetlen.

Mesében állunk, csoda-kertben, –

s ha mese, a fának is lehet szive,

zengünk is, ugy zeng a kettőnk hite,

mint a harangok, ha vasárnap

Kálvin lelkével nekiszállnak

az illatos, napos határnak:

jövőt zeng két hang, muzsikáló,

szétlüktetve egybefonódó.

 

Kétszer-egy sors az isten előtt,

szövetség nem lehet más se különb:

hogy én mi vagyok, nem tudom,

csak azt, hogy benned bizhatom:

bármennyit sírtál, hadakoztál,

jönne uj vihar, rámhajolnál,

magad ellen is átkarolnál:

egymásra fájva rászorulók,

lettünk mindenkihez hasonlók.

 

Két fa, együtt, testvéri lombban,

egyek vagyunk sok fájdalomban,

örömökben és kényszerekben,

máskép tán élni is lehetetlen:

magunknak hát már megmaradjunk,

gyökereinkről ne szaladjunk,

tavaszban, őszben gyarapodjunk,

legyünk hívők, bátrak, kitartók:

az örök reményhez hasonlók.

 

Forrás

Nemes Nagy Ágnes - Magas hegyekre áhitok

 

Magas hegyekre áhitok

hol megfejtődik száz titok,

hol nincsen bűn és nincs piszok,

csak fényes ég és nárciszok.

Forrás

Turi Tímea - Innen szép

Ahol én állok, onnan szép győzni.

Megtalálni rejtett tartalékokat.

Tapogatózni, csak araszolni,

és hirtelen ellátni messzire.

Ahonnan én nézek, nem néznek mások,

és én sem látok máshonnan, ahonnan ők.

Megbeszélem velük, de mire átkiáltok,

nem értenek, és őket én sem értem.

Útban a dombtetőre: innen szép győzni,

de hogy mászhatnék hegyet, istenem?

Az élelmem fogytán, és bár süt még a nap,

uram, tudod, hogy fázok éjjelente.

Ahol én mászok, onnan szép nyerni,

belátni, hogy a hegy miért magas;

és hogyha ez a hegy alólam elpereg,

az első szem, vigyázok, ne legyek magam.

Várni jó, ezt, igen, tényleg megtanultam,

és bármibe már megkapaszkodom.

Egy hegy tetején, itt, a déli féltekén:

ki tudja, most mélyen vagy magasan vagyok.

 

Forrás

Turi Tímea

A segítségről

 

Aki megpróbálja kisegíteni a pillangót a gubójából, megöli. Aki megpróbál egy csírát kisegíteni a magból, elpusztítja. Aki megpróbálja felébreszteni a tudatosságot valakiben, aki még nem áll készen, csak összezavarja. Vannak olyan dolgok, amelyeket nem lehet segítséggel előremozdítani; belülről kell elkezdődniük.

Whoever tries to help a butterfly out of its cocoon, kills it. Whoever tries to help a sprout out of seed, destroys it. Whoever tries to awaken consciousness in someone who is not ready, confuses them. There are certain things that cannot be helped; they must happen from the inside out.

(eredete ismeretlen)

Szepes Mária - Fényköszöntő

 

Milyen jó most nekem pihenni. 

Nem történik velem rossz semmi. 

Lelkemben méla csend dalol, 

távolodik, de örömöt dúdol. 

Surranva fölrepül a gond. 

Szépség van, lebegő, édeni Biosz. 

Ablakomon időpók sző csipkehálót. 

Két ködszála közt kisuhanok, 

hiszen nyitottak a dimenziók. 

Elérkezett az én világalkonyom, 

ajándék ez, mennyire nem bánom. 

Múlt és jövő között jelen vagyok. 

Csak az én hal meg. Én nem vagyok. 

E „nem vagyok” a legszebb dalnok. 

Vándorlok, kóborlok, szárnyalok, 

nem-énként boldog vagyok. 

Szikra, amely parázsként hunyorog. 

Örökmécs. A küszöbön majd átlobog.

 

Forrás