Ahol én állok, onnan szép győzni.
Megtalálni rejtett tartalékokat.
Tapogatózni, csak araszolni,
és hirtelen ellátni messzire.
Ahonnan én nézek, nem néznek mások,
és én sem látok máshonnan, ahonnan ők.
Megbeszélem velük, de mire átkiáltok,
nem értenek, és őket én sem értem.
Útban a dombtetőre: innen szép győzni,
de hogy mászhatnék hegyet, istenem?
Az élelmem fogytán, és bár süt még a nap,
uram, tudod, hogy fázok éjjelente.
Ahol én mászok, onnan szép nyerni,
belátni, hogy a hegy miért magas;
és hogyha ez a hegy alólam elpereg,
az első szem, vigyázok, ne legyek magam.
Várni jó, ezt, igen, tényleg megtanultam,
és bármibe már megkapaszkodom.
Egy hegy tetején, itt, a déli féltekén:
ki tudja, most mélyen vagy magasan vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése