lelkeden és lelkemen:
ágaink keverve fenn,
gyökereink odalenn.
Ágainkon örömek,
csiripelők, édesek;
lábunk alatt halk erek:
ártatlanság, szeretet.
Rajtad almát hord az ág,
rajtam tündöklő virág;
lombod hinti illatát,
benne lágy a gerle-ágy:
fiókáit eteti,
bús énekét lengeti.
Lombod bűbájjal teli,
a szerelmet hirdeti:
ott fészkel a szerelem,
ott alszik az éjeken,
s nappal ugrál eleven
ágaink közt szűntelen...
Fordította: Weöres Sándor
~ o ~ o ~ o ~
Love and harmony
Love and harmony combine,
And round our souls entwine
While thy branches mix with mine,
And our roots together join.
Joys upon our branches sit,
Chirping loud and singing sweet;
Like gentle streams beneath our feet
Innocence and virtue meet.
Thou the golden fruit dost bear,
I am clad in flowers fair;
Thy sweet boughs perfume the air,
And the turtle buildeth there.
There she sits and feeds her young,
Sweet I hear her mournful song;
And thy lovely leaves among,
There is love, I hear his tongue.
There his charming nest doth lay,
There he sleeps the night away;
There he sports along the day,
And doth among our branches play.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése