Zorán - Romantika

Kedves, elviszlek oda, hol senki sem ismer, de értem a szót,
Hol esténként ringató tengerről dalolnak altatót.
Az álmok szerények,
a hálók erősek,
ott ritka szó a romantika.

A partmenti sziklákra szőlő és magányos ház tapad,
az örök szél ráncosra gyűri a tengert s az arcokat.
A napfény megéget,
a vágyak kiégnek,
s csak éjjel éled a romantika.

Ott délidőn nem mozdul más, csak a megkötött csónakok,
s egy eleven képeslap eltúlzott színeit láthatod.

A fények kemények, 

az álmok kiégnek
és porrá hamvad a romantika.

Majd felhevült part ölén szeretlek forrón, míg tart az éj,
s a meztelen tengerben hűvösen fürdünk, ha véget ér.
A csókom sós lesz,
és hidd el, jó lesz,
mert néha kell a romantika.