És egyszer csak
Tündérország fényei,
szivárvány színei
sejlenek a semmiből
a lábam előtt, alatt...
Mit sejlenek,
mutatják magukat,
ragyognak rám
csendben
fűszálon, cseppben,
mint opál, ha kincseit
a szem elé tárja,
túlragyogva
magát a napot
a valahol, a bárhol közepén,
időtlenül.
Az áhitat váratlan megállít.
Köszöntenek:
Itt vagyunk.
Jó helyen jársz.
Hordozzuk lépteid.
B ~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése