Alice Walker - Az alkotásról

Amikor bármi gyönyörűt alkotsz magad körül, a saját lelkedet is feltöltöd. 

Whenever you are creating beauty around you, you are restoring your own soul.

Alice Walker

Mikszáth Kálmán - A természetről

Nem mindenre a természet, az anyaföld tanít-e minket? A földnek szíve van. Aki ráborul, s fülét odaszorítja közös tápláló anyánk barna testéhez, rejtélyes dobogást hall alant, mintha egy óriási kalapács tompa ütései volnának, száz mérföldnyire mélyen belsejében; a szíve dobogása az.A föld gondolkozik is. Gondolatai a virágok. Avagy honnan van az, hogy az elhagyott rengetegben, hová emberi kéz nem ültette, hová madár sem viszi a magvát, egy nap ezer meg ezer soha nem látott színű és alakú virág támad magától? A föld költészete ez! Az ő új gondolatai!
És ha gondolkozik, ha szíve van, érezni is kell tudnia, bánatának, örömének lennie. Nagy szárazság idején keble fölrepedezik, s mint a szenvedő anya emlőin a gyermek, növényzete elsínylik, elsatnyul, míg ellenben harmatos hajnalon egész valója vidám mosoly.
És növényzete: a virágok, fák, füvek is mind éreznek, mind gondolkoznak, s mindnyáját összekapcsolva tartja a szeretet nagy eszméje. A földet szereti növényzete, ő pedig a felhőt és napsugárt.

Mikszáth Kálmán - Tót atyafiak

Eötvös Károly - A balatoni tájról

Sohasem felejtem el azt a pillanatot, amikor ezt a tündérországot megláttam... Megálltam, mintha lábam gyökeret vert volna.

Eötvös Károly

Balatongyörök Szépkilátó

Mikki Brammer - Az igazságról

És ahelyett, hogy állandóan azt kutatnánk, miért vagyunk itt, talán inkább örülhetnénk az egyszerű igazságnak: itt vagyunk.

Mikki Brammer - Minden, amit megbántam

Forrás

Mikszáth Kálmán - A természet szülte gondolatokról

Aki az erdő fáitól, a sziklától, a zuhogó pataktól és a vándorló felhőktől kéri kölcsön a gondolatokat, az nem is fogy ki soha belőlük.

Mikszáth Kálmán - Tót atyafiak

Kányádi Sándor - Dél Keresztje alatt

az indián és a néger

tüzet rakni éppúgy térdel

mint a hargitán a pásztor

számolni ujjain számol

különbség ha van az égen

itt a göncöl jön föl este

fölöttük a dél keresztje

 

a poncsónak nincsen ujja
ritkán telik mégis újra
rojtosul a rojtja rongya
kigyérül akár a condra
különbség ha van az égen
itt a göncöl jön föl este
fölöttük a dél keresztje

egy útmenti fogadóban
talán még boldog is voltam
rióból murryba tartón
a gitárszót most is hallom
más a dallam egy a nóta
itt a göncöl jön föl este
odalenn a dél keresztje
 
ó te istenáldott földrész
lenn vagy – a szemem rád fölnéz
érett banán az újholdad
íve akár a sarlónak
nézem hosszan vágyakozva
ha feljön a göncöl este
szívemen a dél keresztje
 
                              1983

Ma hajnali fények

És egyszer csak

Tündérország fényei, 

szivárvány színei 

sejlenek a semmiből 

a lábam előtt, alatt...

Mit sejlenek, 

mutatják magukat,

ragyognak rám

csendben

fűszálon, cseppben,

mint opál, ha kincseit

a szem elé tárja,

túlragyogva 

magát a napot

a valahol, a bárhol közepén,

időtlenül.

Az áhitat váratlan megállít.

Köszöntenek:

Itt vagyunk.

Jó helyen jársz.

Hordozzuk lépteid.

B ~ 

Weöres Sándor - Sándor napján

.

Sándor napján megszakad a tél,

József napján eltünik a szél, 

zsákban Benedek

  hoz majd meleget,

nincs több fázás, boldog aki él.

(részlet)

.

Magyar Etűdök 26.

Pál Feri - Szabadon

Tudtátok-e azt, hogy az életben nincs egyetlen kapcsolat, egyetlen történés sem, amelyet nem ti fejezhettek be szabadon? Minden élettörténetet szabadon befejezhettek! Még azokat is, amelyekben a másik szereplő már nem is él ezen a földön. Ez furcsán hangozhat, de hadd hozzak rá példát. Sok amerikai filmben jelenik meg a vége felé egy felirat, hogy 'tíz év múlva'. Tíz év múlva pedig ugyanazok a szereplők tűnnek fel a vásznon – lehet, hogy csak egyetlen percre, de azzal fejeződik be a történet, nem azzal a két órával, amit előtte láttunk. Tulajdonképpen az életünk minden történetét szabadságunkban áll befejezni, és újból befejezni úgy, ahogy akarjuk. Az én szüleim nem élnek már, de ez egy kicsit sem lehetetleníti el azt, hogy beszéljek velük. Hogy beszélgessünk. Idebenn. Csodálatos élmény, amikor valamit felismerek például az anyukámmal való kapcsolatomban, és azt mondom magamban: „Te, anyu, én rájöttem valamire, és most szeretném megosztani veled is!” Vagy azt, hogy: „Bocsáss meg, micsoda marhaságokat csináltam, amikor serdülő voltam!” Ettől a pillanattól kezdve kettőnk története ezzel a felkiáltással fejeződik be. Nem azzal, amikor ő meghal, hanem utána tíz évvel, amikor rá gondolok, és azt mondom, hogy 'bocsáss meg, anya!' Vagy azt mondom: 'azért, anya, itt belül még dühös vagyok rád egy kicsit'. Tehát életem valamennyi történetét befejezhetem, a legfájdalmasabbat, a legnyomorultabbat, a legszívbemarkolóbbat is. Még ott is, ahol a halálos sebet megkaptam, van annyi szabadságom, hogy írjak egy utolsó jelenetet. Egy zárójelenetet.

Pál Feri

Tóth Krisztina - Keskeny szoba

Eleinte még mindent hazavittem.

Metróztam kisszekrénnyel, képkerettel.
A legnehezebb ezt volt megtanulni:
hogy az emberek itt mindent kiraknak.

Faragott fotelt, lámpát, gyerekágyat.
Gyakran álltam a szakadó esőben,
és nézegettem egy horpadt ágybetétet,
vagy egy kaspóval szálltam fel a buszra.

Van mindenünk, hogy ehessünk, aludjunk.
Semmi se kell már, lehajolok mégis:
megfordítok egy sáros nagykabátot,
mintha megnézném, hogy tényleg halott-e.

Ha nem vagy otthon, fejben rendezel be
titkos szobákat, talált bútorokkal.
Belekotorsz a kidobott ruhákba,
hogy felismersz-e valamit a múltból.

Itt ez a vers is: rögtön telehordtam
tömött szatyrokkal, székekkel, komóddal.
Alig lehet a sorok közt haladni,
és a fal mellett kijutni belőle.

Forrás

Sárvári György - Az intuícióról

Az igazi irány egy folyamatosan bontakozó út, 

amely bennem tárul fel, de meghalad engem.

Az intuícióról és a szolgálatról

Tóth Krisztina - Éjjeli haiku

Léptek helyére

Hold tűje hímez csendben

Árnyékvirágot

Forrás: Tóth Krisztina oldala

Tóth Árpád - Elejtetted a napot

 

Rád gondoltam délután,

Fönn az arany nap sütött,

S lehunyt szemhéjaimon

Rózsaszínnel átütött. 

 

Fáradt arcom szeliden

Tüzesítette a fény,

S szemlehunyva a szokott

Utazásra vártam én, 

 

Arra, mikor - halk hajó

Titokzatos tengeren -

Fekvőszékem útrakél,

S lázam sodrán ring velem 

 

Felelőtlen, gyönyörű

Fantázia-tájakig,

Ahol romló életem

Némely bús álma lakik: 

 

Mindaz, ami sohse lesz,

Mindaz, ami sohse volt -

Így indultam ma is el,

Húnyt szemekkel, mint a holt, 

 

Álmodozni: életet.

És úgy hajlott rám a nap,

Mintha pilláimra a

Rózsaszínű parazsat 

 

Az a szent fény ejtené,

Mit még ott látott a szem

Isten-atyja kebelén,

S melyre szomjas szüntelen. 

 

És egyszerre úgy esett,

Telin, forrón, hirtelen

Rád gondoltam s arra, hogy

Messze vagy, és jaj nekem. 

 

És megriadt szemeim

Felpattantak: a hegyek

Csúcsain már pirosan

Búsultak a fellegek. 

 

És egy furcsa vízió

Vad erővel elkapott.

Úgy éreztem: kezeid

Tartották ma a napot. 

 

Azért volt oly különös,

Minden fénynél édesebb,

És én ezt csak most tudom,

Amikor már este lett, 

 

Mikor kezed fáradtan

Elejti már a napot,

S szívemben is csöndesen

Elhallgatnak a dalok. 

1927

 

Forrás

Tóth Krisztina - Matrjoska

Bennem lakó anyám felébreszt éjjelente.

Üvöltve rádiózik, rosszul hallja a múltat.
Ha kimegyek a mosdóba, a lámpafényben
kiül az arcomra és visszabámul.

Az öregek otthonából már kitették,
most bennem él és használja a hangom.
Ha elküldöm, ütögeti a szívem,
belülről visszerekkel megkötöz.

Kiabál a fiammal, lecsavarja a fűtést,
hülyén sminkel, hamisan énekel.
Nem hagy aludni, beszélgetni szeretne,
próbál rávenni, hogy én legyek ő.

Ha nem felelek, elkezdi unalmában
szólongatni a bennem lévő anyákat,
az összes héjat, levedlett, régi testet,
és hajnalig sorolja a nevüket.

A legbelső anyám egy hallgatag sejt.
Virraszt a mormolásban éjszaka,
membránkendőjét hirtelen ledobja,
és elindul, hogy végre csend legyen.

Wass Albert - Ott volt a tavasz...

Ott volt a tavasz. Minden fa látta már. Minden fűszál. A kövek. A vizek. A bükkök alatt egy hóvirág óvatosan elődugta a fejét. Körülnézett. Aztán egészen halkan elkezdett csilingelni.

A funtineli boszorkány

Lackfi János - (...tali a műtárggyal

Nem tudtam, hogy ma lesz tali

a műtárggyal, mely asztali
fénnyel csurig csak álldogál,
zöldizzásból készült pohár,
s még kevésbé sejtettem én,
hogy a pohárnak túlfelén
optikai ikertesó
szikrázik, mint fényben a só
vagy hómezők vagy drágakő,
mert poharunknak mása nő,
tükröződésből hirtelen
kikanyarítva itt terem,
csillámló tűzörvényt kavar,
féregjáratot nyit hamar,
s átkukkanthat kíváncsian
rajta keresztül tán egy an-
gyal, ezen a lángkapun
benyitva, szemlélem megun-
hatatlan kristálymetszetét,
mely a valóságot ma szét-
feszíti, és egy sávon át
beönti színarany borát.

Lackfi János oldala 2025.02.19.

Oubaitori

 

Az Oubaitori egy ősi japán kifejezés és a tavasszal virágzó négy fa - cseresznyevirág, szilva, barack és kajszibarack - kandzsi, azaz japán írásjegyeiből származik. 

Mindegyik virág a maga idejében virágzik, és az kifejezés azt a jelentést hordozza, hogy mindannyian a saját tempónkban növekedünk és virágzunk. 

The ancient Japanese idiom, Oubaitori, comes from the kanji for the four trees that bloom in spring: 

cherry blossoms, plum, peach, and apricot. 

Each flower blooms in its own time, and the meaning behind the idiom is that we all grow and bloom at our own pace.

Forrás 

Della Hicks-Wilson - Az igazságodról

 Christian Schloe - Set Your Heart Free

Drágám,

nehéznek érzed magad

mert lassan

túlcsordul az igazságod.

Nyisd ki jobban a szádat.

Hagyd, hogy az igazság létezzen.

Valahol máshol is, mint

benned, a testedben.

~ o ~ o ~ o ~ 

Darling, 

you feel heavy

because you are 

too full of truth.

Open you mouth more.

let the truth exist

somewhere oher than

inside your body.

Della Hicks-Wilson - Small Cures

Forrás

Fodor Ákos - Tavasz, hajnal

 
Daloló ökörszem
2025.02.08.

hommage á Basho

Csöndszentélyt rombol
egy nagycsőrű kismadár:
„Élek! Itt vagyok!”