Lekapcsolom a villanyt a fejemben,Mécsest gyújtok a szívemben, fényeljen!Ha a világ botránkozik énrajtam,Akkor tudom jófelé visz az utam.
A szerelem az egyetlen igazság,Az eget is szerelemmel ragasztják,Hanem azzal a csillag is lepottyan,Kőtáblává hasad széjjel a porban!
Megszületni a világra gyönyörű,Benne lenni a világban gyönyörű,De kiszületni a világból az a szép,Elhagyni a csónakot a tengerért!
Sorsa felől mért aggódik az ember,Úgyis csak az lesz, aminek lenni kell,Mint a Duna érkezik az életünk,Folyjék ahogy folyni akar nélkülünk.
Nincsen kívül, belül élünk egyedül,Fénnyel hintett ágyon forgók, mint kiszül,Magunk álma, képzelete fogva tart,Nem ázunk, de viseljük a zivatart!
Illatokat megtagadni, de nehéz.Rántott hús és bodzavirág az ebéd,Azt álmodjuk, hogy sírunk és nevetünk,Ágyunk fölött, mint a fecske fecsegünk.
Van mennyország és a síron nő virág,Fölkel a nap minden reggel ragyog ránk,Dirib-darab himnuszolja a madár,Napról napra ágról ágra beljebb száll.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése