Haj, regő rejtem!

Kelj fel gazda, kelj fel, szállott Isten házadra,
Sorjával, seregével, szárnyas angyalával,
Terített asztalával, tele poharával.
Haj regő, régi törvény, haj, regő rejtem!

Amott keletkezik az égen egy pázsit,
Abban legelészik csodafiú szarvas,
Csodafiú szarvasnak ezer ága boga,
Ezer ága bogán, ezer mise gyertya,
Gyújtatlan gyulladjék, oltatlan aludjék.
Haj regő, régi törvény, haj, regő rejtem!

Adjon az Úristen, ennek a gazdának,
Négy szép ökröt, két szép bérest!
A kisebbik béresnek arany ostornyelet,
A nagyobbik béresnek arany ekeszarvat!
Haj regő, régi törvény, haj, regő rejtem!

Adjon az Úristen, ennek a gazdának,
Egy hold földön, száz kereszt búzát,
Egy hold réten, száz szekér szénát!
Haj regő, régi törvény, haj, regő rejtem!

Itt is tudunk egy szép kislányt, kinek neve Örzse,
Amott tudunk egy szép legényt, kinek neve Pista,
Soha Isten meg ne vesse, kebelébe beleejtse,
Bele sindir-söndörgesse, ki-be húzogassa, bele nyomogassa, mint a róka farkát lukba,
Még annál is jobban!
Haj regő, régi törvény, haj, regő rejtem!

Becsiszegünk, csoszogunk,cserfa kéreg bocskorunk,
Hajdina köntösünk.
Haj regő, régi törvény, haj, regő rejtem!

Ajtó mögött van egy ágy, abba hever házigazda,
Feje fölött csatos erszény, abba hever kétszáz forint,
Fele szegény regösöké, fele a gazdáé.
Haj regő, régi törvény, haj, regő rejtem!

 

Zalaszentgyörgyi gyűjtés 1954-ből

 

Katherine May - A tél idejéről

 

Elaine Bayley  

A növények és az állatok nem harcolnak a tél ellen; nem tesznek úgy, mintha semmi sem történne, nem próbálják meg ugyanazt az életet, élni, mint nyáron. Felkészülnek. Alkalmazkodnak. Rendkívüli átalakulásokat hajtanak végre, hogy átvészeljék ezt az időszakot.

A tél az elvonulás ideje a világtól, közben be kell osztani a szűkös erőforrásokat, a tennivalókat a lehető leghatékonyabban végezni, eltűnni a szem elől; de ott történik az átalakulás. A tél nem egy életszakasz vége, hanem beavatás.

 

Katherine May

 

Forrás

Vaskor Gréta - Számvetés

számot
vetni
mit és hogyan,
miért és minek,
vagy
épp
kinek.
Vetettünk-e
magot,
magunk-magot:
figyelmet,
érzést,
tettünk,
cselekedtünk-e
eleget?
Ami
megérett,
arattuk,
éltük,
tovább
vittük-e?
Lehet-e
mérni,
érezve
nézni
mit
tettünk,
számba vesszük-e
a nemet,
amit
nem
tudtunk, mertünk,
mit
meg nem léptünk,
elszámoljuk-e?
Számvetés,
leltár,
vajon
ott
belül,
készen
van már?

 

Vaskor Gréta oldala

Fodor Ákos - Válasz

Én nem tudom, hogyan kell.
Bármit. A "dolgokat".
Csak van, hogy sikerül (nem is kevésszer)
- de, hogy is mondjam? n e m: nekem.
Hangszer ne legyen büszke a zenére.

Ara Rauch - Karácsony

A 

hó 

az éj

alma s fahéj

csillagillat

családmeleg

szív dobja rezdül

szó szendereg

a bent didergő éjszakát

sejlő fényremény fűti át

szív öröme feldereng

benső béke csöndje cseng

nyugalom derűje száll s angyalok ideje jár

- Ara Rauch -

Pilinszky János - Advent

Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.

Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra, ami biztosan megjött. Télen az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg, nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni, beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és jogosabb birtoklás se, mint szeretnünk azt, ami a miénk, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi „meglepetés”; lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.
Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet és advent a várakozás megszentelése.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár, jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől – szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását.
Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.

Kiss Judit Ágnes - Macska télire

Vegyél egy macskát. Vagy fogadj örökbe.

Egy félvak, lekoszvadt is megteszi,

vagy egy tépázott fülű csatakandúr,

ki éppen hitvány zsákmányát eszi

egy belvárosi, sötét kapualjban,

vagy egy autó alól pislog ki rád,

vagy elnyúlik az őszi napsütésben –

csak az a fontos, hogy legyen cicád.

Lehet girhes, vagy kövér, mint egy hurka,

öklömnyi szőrgombóc, még kékszemű.

Akár ajándékba is kérhetsz egyet,

macskához jutni roppant egyszerű.

 

Mert tél jön mindjárt, és hideg, és

mi lesz veled, ha nincs cicád?

Ki bújik be, hogy melengessen,

melléd a takaró alá?

Ki dorombol füledbe éjjel?

(mancsát arcodra fekteti)

Ki kelt hajnalban nyávogással,

hogy rögtön enni adj neki?

Ki kaparja a bezárt ajtót,

mikor hazaérsz, ki örül?

Kunkorodó farkkal ki rajzol

nyolcasokat bokád körül?

 

Legyen egy macskád. Míg kávézol reggel,

öledbe mászik, éles karmai

behúzva, puha tappancsokon sétál

az életedben. Alig hallani.

Bundájából kipattognak a szikrák,

ágyadra gömbölyödik és dagaszt.

Bújj mellé, tanulj dorombolni tőle,

ketten könnyebb kivárni a tavaszt.

Dsida Jenő - Hideg téli est

 

Laivi Poder Art

 

Életünk hulló karácsonyfáján

halkan repesnek a lángok.

Fölöttünk és bennünk hömpölyög

a hidegáramú csönd.

 

Mosson ki, vigyen magával

fodros hátán mindent, ami volt:

esdő várakozások meddőségét,

kulcsoltkezű, hasztalan imákat.

 

Hópárnás nagy fenyők alatt

üljünk le a törpék közé,

burkolózzunk a hallgatásba

s húnyjuk le félig a szemünket.

 

S míg csillagok kezdenek pislákolni,

töprengjünk az eljövő felől:

hogyan kellene megszólalni?

S mindent elülről kezdeni?

Weöres Sándor - Cseremisz dalok

Adam Volpert

I.

Nap jön a menny hajlatán,
arca nyíló tulipán,
ő legyen az én anyám,
ő legyen az én anyám.

Hold jön a menny hajlatán,
húzza fehér égi szán,
ő legyen az én apám,
ő legyen az én apám.

Marianne Williamson - Minden, amit teszünk ...

Minden, amit teszünk, vagy szeretetből fakadó cselekedet, vagy  segélykiáltás.

Everything we do is either an act of love or a cry for help.

 

Marianne Williamson

Zelk Zoltán - Este jó, este jó ...

 

Susan Seddon Boulet

 

Este jó, este jó,
este mégis jó.
Apa mosdik, anya főz,
együtt lenni jó.

 
Ég a tűz, a fazék
víznótát fügyül,
bogárkarika forog
a lámpa körül.

 
A táncuk karikás,
mint a koszorú
meg is hal egy kis bogár,
mégse szomorú.

 
Lassú tánc, lassú tánc,
táncola plafon,
el is érem már talán,
olyan alacsony.

 
De az ágy meg a szék
messzire szalad,
mint a füst, elszállnak a
fekete falak.

 
Nem félek, de azért
sírni akarok,
szállok én is, mint a füst,
mert könnyű vagyok ...

 
Ki emel, ki emel,
ringat engemet?
Kinyitnám még a szemem,
de már nem lehet ...

 
Elolvadt a világ,
de a közepén
anya ül, és ott ülök
az ölében én.

Gámentzy Eduárd - Azt hiszem

 

Azt hiszem, szeretni kéne.

Csak egyszerűen, úgy ahogy

Hátradőlök itt a széken,

Vagy kinyitom az ablakot.

Olyan tisztán, olyan szépen,

Hogy kimondani sem szabad!

Mint összebújó állatok,

A behavazott fák alatt.

 

Forrás

Neale Donald Walsch - mintha a legjobb barátoddal...

                       Mara Berendt Friedman - Listen. She will teach you Her ways

Honnan szedted azt az ötletet, hogy Isten csakis 'tiszteletteljes' lehet? Isten a fent és a lent. A forró és a fagyos. A bal és a jobb. A tiszteletteljes és a tiszteletlen.
Gondolod, hogy Isten nem tud nevetni? El tudod képzelni, hogy Isten nem élvez egy jó tréfát? Úgy tudod, hogy Istennek nincs humora? Bizony, mondom, Isten találta fel a humort!
Egyáltalán, muszáj ilyen fojtottan beszélned, amikor szólsz hozzám? Azt hiszed, a szleng, vagy a durva szavak kívül esnek a látókörömön? Bizony mondom, úgy beszélhetsz velem, mintha a legjobb barátoddal beszélnél.
Gondolod, hogy létezik olyan szó, amelyet még nem hallottam? Olyan látvány, amit nem láttam? Hang, amit nem ismerek?
Az az elképzelésed, hogy ezek egy részét elvetem, míg másokat kedvelek? Bizony mondom, nem vetek meg semmit. Nem taszít ezek egyike sem. Ez az élet, márpedig az élet ajándék; az elmondhatatlan kincs, a lélek szentsége.
Én vagyok az élet, hiszen Én vagyok az anyaga, és semmi más. Az élet 'valamennyi' oldala isteni célt szolgál. Semmi nem létezik - 'semmi' - Isten által megértett, és Isten által jóváhagyott ok nélkül.

Neale Donald Walsch - Beszélgetések Istennel

Szabó T. Anna - Gyógynövénydal

 

(Adventi kalendárium 19.)

Kökény és mályva, izsóp és vasfű
illata száll ma, varázsital fő.
Kakukkfű, málna, berkenye, bodza,
teára vár ma, gyógyír a rosszra.

Kamilla, hársfa, akác virága,
teszem teába, illan a pára,
citromfű, menta, csipkebogyó kell,
csalánitallal köszönt a reggel.

Forró ellenszer kinti hidegre,
kerek a bögre, vedd a kezedbe,
kanálban citrom, kannában víz van,
téli teákban ünnepi íz van.

Látványa szép és illata gyógyít,
mező és erdő ontja a jót itt,
virága színes, teája tiszta,
meggyógyul gyorsan mind, ki megissza.

 

Kosztolányi Dezső - Beszélő boldogság

Emily Kell

Beszélni kell most énnekem. Szeretnek.

Szeretnek engem, boldogság, hogy élek.

Beszélni kell mindig s nem embereknek,

hogy vége már, eltűntek a veszélyek.

 

Beszélni égnek, fáknak és ereknek,

neked, ki nagy vagy, mint az űr, te lélek

s nincsen füled sem, látod, én eretnek,

csupán neked, a semminek beszélek.

 

S ki hajdanán lettél a fájdalomból,

mely a vadember mellkasába tombol

és a halál vas-ajtain dörömböl,

 

most megszületsz belőlem és dalomból,

minthogy kitörve rég bezárt körömből,

ujjongva megteremtelek örömből.

 

Forrás

Szabó T. Anna - Csak közel van...

Csak közel van, nincsen távol,

mikor lelkünk felvilágol.

Mikor lelkünk felvilágol:

csak közel van, nincsen távol.

 

Csak az egység, nincsen kétség,

egy lesz a fény, a sötétség.

Egy lesz a fény, a sötétség:

csak az egység, semmi kétség.

 

Forrás

Hermann Hesse - A saját magunk felé vezető útról

Ma már tudom, hogy semmi sem tűnik kevésbé ínyére valakinek, mint hogy a saját maga felé vezető utat járja.

I realize today that nothing in the world is more distasteful to a man than to take the path that leads to himself. 

Demian

Károlyi Amy - Ölelés

 

Alice Mason

 

Hol rejtezkedett ez a mozdulat,

ez amphorásan finom, ívelt ölelés?

 

Sötét és lágy, mint nyári éjszaka,

s dobognak benne mind a csillagok.

 

Hol rejtezkedett ez a mozdulat,

ez asszonyosan diadalmas, teljes,

mint kiszabadult, röppenő madár?

 

Micsoda ágban szunnyadt az a rügy,

miből e nem várt fűzfagally hasadt, -

mi rugalmas és most született ifjú,

mint szökőkúton hajnalban a csepp?

 

Ki hagyta rám e hajlékony hidat,

mely magányomból hozzád vezet?

 

Egyik pillére az én tenyerem,

másik pillére a te kezed.

Kormányos Sándor - Hold sarlóján

 

Takarót simít a sűrű csend

lebbenő álmok bársonya ,

hold sarlóján ringatózik

a csillagfényű éjszaka .

 

Árnyak suhannak túl a fákon

a bokrok alatt tücsök zenél ,

altatót hegedül az éjszakának

s vele dúdol a kósza szél .

 

Álom kering a hold körül

ruháján ezüstös fény ragyog ,

rádőlnek mind, s mint égi párnán

alszanak rajta a csillagok.

Szabó T. Anna - Örömdal

 

A világ csak egyre árad:

élvezzük, amit az ár ad.

Özönlik, zúdul és ömlik:

a világ egyre örömlik.

Eső zuhog, harmat szárad,

ragyog a nap, vihar támad,

érzi vad erejét bárki

aki az ég alá áll ki.

Része vagyunk az egésznek,

egésze vagyunk a résznek,

magunk magja nem múlik el,

újra fogan, újra kikel.

Kel a bánat, kel az öröm,

örökösen zúg az özön,

folyik öröm, folyik bánat,

a világ csak egyre árad.

Aki csak a fénybe kifekszik mossa az áradat pőrén.

Aki csak a vízbe beúszik villog az áram a bőrén.

Ereje a hold meg a csillag, a tűz meg a jég, meg a szél meg a zápor,

örökösen zúg, telik, árad és újra kirobban a magvak, a magma vad öröme magától.

Ez a világ mienk marad:

emel, sodor az áradat.

Hullám támad, aláhullik:

ez az erő sosem múlik.

Sosem múlik, mindig telik,

ha lehullna, felemelik,

emelkedik az egekig,

mindig múlik, sosem telik.

Vagyunk vad tenger tajtéka,

vagyunk holdon föld árnyéka,

vágyunk parázs, tűz és szikra,

mi vagyunk a titkok titka.

Örök láng és örök gyúlás,

nem fog rajtunk semmi múlás,

tűzön nem fog űr sötétje,

nem alszik ki csakazértse.

Árad a víz, árad a fény,

most is, mint a legelején,

hunyt szem mögött ragyog a nap!

Végül csak az öröm marad.

Lator László 88. születésnapjára.

Forrás

Pál Feri - Az egyensúlyról

Az élő rendszerekben az egyensúly elsősorban nem állapot, 

hanem folyamat.

Szabó T. Anna - Elhagy

 

Elárul és elhagy.
Kilök magából és elhagy.
Önmagát adja ennem és elhagy.
Ringat és elhagy.
Talpam simogatja, fenekem törüli,
hajamat fésüli, elhagy.
Orrom az illatát issza, ölel:
„Soha nem hagylak el!” Elhagy.
Áltat, mosolyog, súgja: „Ne félj!”
Félek és fázom, és elhagy.
Este lefekszik az ágyra velem,
azután kioson és elhagy.
Nagy, meleg, eleven, fészekadó,
csókol és dúdol és elhagy.
Cukorral tölti a két tenyerem,
tessék, ehetem: elhagy.
Sírok és ordítok, úgy szorítom:
foghatom, üthetem, elhagy.
Csukja az ajtót és hátra se néz,
nem vagyok senki, ha elhagy.
Várom, ahogy remegő kutya vár:
jön, ölel, símogat, elhagy.
Ő kell, mert nélküle élni halál,
felemel, melegít, elhagy.
Ketrec a karja, de ház az öle,
vágynék vissza, de elhagy.
Egy csak a lecke: nem ő vagyok én,
idegen, idegen, elhagy.

Ott a világ, lesz más, aki vár!
Lesz majd benne, kit elhagyj.
Csukd be az ajtót, vissza se nézz:
várni a könnyebb, menni nehéz,
lesz, ki elárul, lesz, ki elárvul,
mindig lesz, aki vár, aki fél,
mindig lesz, aki vissza se tér,
megszül, és meghal, és elhagy.

Kányádi Sándor - Küküllő kalendárium: Őszutó

 

 Vacog a Küküllő,

éjjel-nappal fázik,

lábujjhegyen lépked

fűzfától fűzfáig.

 

Úgy kihűlt a medre,

égeti a talpát.

A felhők is hol ki-,

hol meg betakarják.

 

Jó volna egy tartós

eső biztatólag

a megridegedett,

soványka folyónak.

 

Örülne a gát is,

fölgyűlt a postája.

A Maros a füzek

levelét rég várja.

 

És ha megjön a tél,

vet azonnal véget

mindenféle őszi

levelezgetésnek.

 

Forrás 

 

Kányádi Sándor - Küküllő kalendárium

Szabó T. Anna - Padon

"Igazán fontos, hogy itt vagyunk."

 

Az élet árad. Nem apad.
Erről beszél ez a pad.
Aki itt ül, nem beszél.
Aki itt ül: van. Csak él.

 

Érezni a testen át:
átmeneti otthonát
itt leli meg belső fényünk.
Mikor átvilágít, nézünk. 

Minden olyan bonyolult,
minden olyan egyszerű.
A nyelv, a lét meg a múlt.
Csak egy padnyi a derű. 

Mindig ül itt valaki,
aki ült itt, ma is ül,
az idő rétegei:
senki nem ül egyedül.

Egymás testében ülünk,
kilátunk egymás szemén.
Magunkkal szembesülünk -
egyben több van: ez az én.

 

Forrás: Vigasz c. kötet

Reményik Sándor - Omnia mea mecum porto

Susan Seddon Boulet

        

Hajós Ivánnénak

 

Mindenemet magammal hordozom.

És ami enyém volt, enyém marad
Innen is, túl is a csillagokon,
Mert lélek vagyok, végtelen, szabad.
Bennem elférnek mind, kik rámhajoltak,

A fák, s a lombok - s az aluvó rét,
Bennem elférnek az élők s a holtak.

Ki vehet el éntőlem valamit,
S szegényebbé ki tehet engemet?
Mindenemet magammal hordozom,
Ha nem vesztettem el a lelkemet!
Felidézem a hegyek szellemét
És a fűszálak kicsiny lelkeit,
S megkérdezem: hány nőtt azóta még.

Nem enyém tán a házam, ha leég,
Vagy véletlenül más foglalta el? -
A kémény most már bennem füstölög,
És illatot a kert bennem lehel.
Bennem hallik az eső kopogása,
Amint veri a hű öreg tetőt.
Bennem van mindennek igazabb mása.

Bennem van mindennek a mennyországa,
Aminek temetője lett az élet,
Bennem jár az angyal a harsonával,
És hirdeti az örök üdvösséget.
Mindenemet magammal hordozom,
És ami enyém volt, enyém marad
Innen is, túl is a csillagokon.

 

Forrás

Brene Brown - A pihenésről és a játékról

Bátorság kell a pihenéshez és a játékhoz egy olyan világban, ahol a kimerültség státuszszimbólum.

It takes courage to say yes to rest and play in a culture where exhaustion is seen as a status symbol.

Brene Brown

Forrás

John Keats - Lamia

Nem száll-e a varázs,
ha hozzáér a hideg gondolkodás?
Roppant szivárvány volt egyszer az égen:
szövetét tudjuk - számontartja régen
a mindennapi dolgok lajstroma.
Angyal-szárnyat lenyír a filozófia,
rejtélyt szabályba tör, s szellem-lakott
eget kifoszt és kincses gnóm-lakot -
szivárványt bont, ahogy a lenge-szép
Lamiát nemrég árnnyá fújta szét.

Fordította: Nemes Nagy Ágnes

~ o ~ o ~ o ~

… Do not all charms fly
At the mere touch of cold philosophy?
There was an awful rainbow once in heaven:
We know her woof, her texture; she is given
In the dull catalogue of common things.
Philosophy will clip an Angel’s wings,
Conquer all mysteries by rule and line,
Empty the haunted air, and gnomed mine –
Unweave a rainbow, as it erewhile made
The tender-person’d Lamia melt into a shade.

Részlet

 

Szabó Lőrinc - Ősz az Adrián

Félig vízben, félig a parton
fekszem az őszi ég alatt;
egyszerre ringat és melenget
a tenger és a déli nap:

szikrázó ujjai becéznek,
gyúrnak, gyötörnek édesen,
húnyt szemmel és borzongva tűröm,
hogy paráználkodnak velem.

Húnyt szemmel és borzongva tűröm
a nap s a tenger csókjait
s testem gyönyörűsége némán
könyörög és imádkozik:

Ragyogj át, napfény, moss ki, tenger,
ragyogj át, mint az üveget,
bent moss ki, mélyen, ahol annyi
fáradt sötétség didereg;

ragyogj át, fény, öblíts ki, hullám,
hogy meggyógyuljak odabenn,
világítsatok át egészen,
hogy lelkem új és friss legyen;

ősz van – fűtsetek át sietve,
jóságos, erős sugarak,
hadd vigyem magammal a télbe
e tiszta, kései nyarat!

Ágai Ágnes - Az omnipotens

 

Műremekeltem.
Szétszedtem mindent,
ami összerakható.
Feltúrtam a földet,
gejzírt fakasztottam,
zsebrevágtam a hegyeket,
felszippantottam a tengereket.
Tornyot tornyoztam,
felkúsztam rá,
a felhők tetején tetőztem.
Magamra borítottam az eget,
lementem naplementébe,
feljöttem holdtöltekor,
megnéztem,
hol bolyong a Föld.
Nem találtam.
Elnyelte valaki.
Lehet, hogy én.

Palya Bea - Igen

 

Holtodiglan
Holtomiglan
Esküvésünk
Pecsételve szóval
Igen! - így szóltam
Igen! - ezt mondtam
                           
Boldogító
Szabadító
Négy betűvel
Életre hívó
Igen!- így szóltam
Igen!- ezt mondtam
Igen!- így szóltam
Igen!- ezt mondtam
                           
Akarod-e őt az
Örökön röppenőt
Tudod-e szeretni őt, az
Erős-gyönge nőt
Igen!- így szóltam
Igen!- ezt mondtam
                           
Ugye sose bántod őt
Az eleve sebezhetőt
Tudod-e szeretni őt
A néha megőrülőt
Igen! - így szóltam
Igen! - ezt mondtam
Igen! - így szóltam
Igen! - ezt mondtam
                           
Igent mondok annak
Az új önmagamnak
Igen mondok annak
Aki igent mond magának
Igen!
Igen! - ezt mondtam
Igen!
Igen!- ezt mondtam
                                             
Igen! - ha sírsz
Igen! - ha félsz
Igen legyen
Amit megélsz
                           
Szabad, igen
Simán igen
Mondd, hogy igen
Igeeeen
                           
Igen, ha jó
Igen, ha fáj
Magad elé
Igennel állj
                           
Szabad, igen
Simán igen
Mondd, hogy igen
Igeeeen
                           
Hajthatatlan
Halhatatlan
Hajthatatlan
Halhatatlan
Igeeeeeeen
Igeeeeeen
Igeeeeeeen
Igeeeeeen
                           
Igazi a Holtomiglan
A tükör előtt így állok
Igennel esküszöm és
Magammal eggyé válok

Sárvári György - A fedezékről

A fedezék mögül sokszor nem látszik sem a reménység, sem a felmentő sereg. 

Sárvári György

Weöres Sándor - Bolero

 

Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk,

a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon át

a száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk,

olyik még visszanéz, a holdsugár a lábnyomunkba lép,

végül mind elmegyünk, a napsütés is elmarad

és lépdelünk a csillagok mögött a menny abroncsain,

tornyok fölé, olyik még visszanéz és látni vágy,

hullott almát a kertben, vagy egy bölcsőt talán

ajtó mellett, piros ernyő alatt, de késő már, gyerünk,

ahogyan a harangok konganak, mind ballagunk

mindig másként a csillagok mögött, a puszta körfalán,

ahányan végre így együtt vagyunk, mind elmegyünk.

Szabó T. Anna - felhőfénybe merítkezni...

 

felhőfénybe merítkezni
tág tájakba feledkezni
tó mellett a padra ülni
szemünkön át elszédülni

felrepülni őszi lombbal
átpörögni hullt szirommal
elfeledni gondolkodni
ürességben mosakodni

széllé lenni semmihabban
átlényegülni a napban
nem sietni-menni-tenni
semmi mást: csak lenni lenni

Forrás 

Szabó T. Anna - Nagyanyám fája

 

Halottak napja, szép eperfa:

a sárga, sárga perc egésze,

behallatszik az őszi zápor

s a hulló levél percegése.

 

Hályogos, álmos, lassú reggel,

kint sár és síró cinke-lelkek,

a magot várják, amivel majd

a nagy sötétben áttelelnek.

 

Kint madár-hozta lángoló fa,

sok síri gyertya kénes fénye,

bent félhomály, az óra perceg,

a múlásnak nincs soha vége,

 

de nézd: a fa! A sárga, sárga!

A kert arany avarban ázik,

de kigyúl végső méltósága

és sötétünkig bevilágít.

 

Forrás

Szabó T. Anna - Három őszi sanzon

 

A tavat nézd, a felhős őszi-kék ég
alatt a meg-megborzongó vizet,
a hulló levél puha érintését
a szélborzolta fényes felszínen,
a markolászó száraz fehér ágat,
a tükörkép-gallyak mintázatát,
a hideg szélnek vetkeződő fákat,
a tusfekete törzs vad vágatát,
ahogy megszüli és kioltja egymást
az erőszak és az erotika,
és készségesen aláhullik minden
ha egyszer úgyis el kell múlnia,
ahogy az eső le-lecsap a tóra,
ahogy a felszín megint kisimul,
és éles kép jön pasztell vízióra,
és szárnyas mag száll míg a lomb lehull,
a vizet nézd hogy egy lehess a vízzel,
hogy ne tested, csak szemed által élj,
és menni tudj, ha túli hívás hív el,
hogy hunyd le, hunyj ki - szállj, ne félj! Ne félj.

2.
Kénsárga, légsárga, zöldsárga, rőtsárga,
holtsárga, késsárga, szélsárga, félsárga,
repkénytől, zöld fűtől felfűtött holtsárga,
ősz gyilkos szépsége, tél gyilkos jósága,
fénysárga, létsárga, sársárga, porsárga.

3.
Levegőt vesz, elindul,
mi várja a falon túl?
Vajon végre felindul?
Holtpontjáról kilendül?
Lépked-lépked hallgatag,
ég alatt és fák alatt,
avar várja, zörgeteg,
lejtőn sziklagörgeteg.
Tüdejébe fér az ég,
annyi csak, mi épp elég,
orrba szag és szembe kép,
izmokba a messzeség.
Lép-lép, ballag, mendegél,
énekel csak, nem beszél,
tudja, minden végetér,
s nem várja a véget: él.

Az új Vigasz kötetből

Sárhelyi Erika - Álom

 

 Olykor az álom,

akár egy lábnyom,
átbotlik életen-halálon,
hogy nálad vagy
nálam magára
találjon.
Hiszen a való
pont arra való,
hogy legyen
benne jó,
valami apró
szeretnivaló.
Mint a napfény
télnek idején,
vagy egy csillag
az éj köldökén,
egy út, egy cél,
arcodon a szél,
a pillanat,
ahogy lelkedhez ér,
a mágia,
a hét és a három,
vagy csupán
egy álom,
mi átlebeg
életen, s halálon.