2022. június 17., péntek

Juhász Gyula - Magyar nyár 1918

 

Pipacsot éget a kövér határra
A lángoló magyar nyár tűzvarázsa.
 
A Tisza szinte forr, mint néma katlan,
Mit izzó part ölelget lankadatlan.
 
Selyem felhői sápadt türkisz égnek,
Bolyongó vágyak mély tüzében égnek.
 
S a végtelen mezőkön szőke fényben
Kazlak hevülnek tikkatag kövéren.
 
Fülledt a csönd, mint ha üres a kaptár,
Keleti lustán szunnyad a magyar nyár.
 
Mi lesz, ha egyszer szikrát vet a szalma
És föllángol e táj, e néma, lomha?
 
Ha megutálva száz here pimaszt már,
Vihart aratva zendül a magyar nyár?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése