Potyogó gesztenyékkel
kopogtat az ősz
(habár
a nyár
se hagyott még el);
megkérdeznem: „azért bejössz?”
suta gesztus. Úgyis bejön.
Majd távoznak. (Együtt? külön?)
Szavam havazik; bennem a tél
karcos hangon róluk beszél,
hozzáfűzve: „Hát a Pimaszka Tavasz?
Vagy tán azt se tudod már, hogy mi is az?”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése