Együtt vagyunk. Az óra üt
majd halk, lila mollban zenél.
A bőröd síma mindenütt.
Az íze áprilisi szél.
A bongás lassan elcsitul.
Míg szemerkél a napsütés
Szinte látni, hogy elsimul
a csend tükrén a gyűrüzés.
Nem moccan semmi. Észrevétlen,
fodrozó, hullámzó zenében
percenként illan el a ma.
S a sűrűsödő sötétségben
nem tarthat többé semmi ébren
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése