-szarvas-nász idején-
Az erdőn át
őz-suták törték a homályt,
s agancsaikat felemelve
felbőgtek a szarvasbikák...
Eljött az ősz-
suttogták borzongva a fák,
s lombjuk csörrenő aranyát
riadtan a szelekbe szórták,
azt remélve,
hogy lehulló pénzükért cserébe,
az ég irgalmat ád,-
jaj, de az ég komor maradt,
s egyre nyersebben pattogott a táj,
csupán a síró fák alatt
szerelmi lázban reszkető
kis őz-suták
szívében tombolt még a nyár,
s a felbőgő szarvasbikák
össze-össze csapódó vad
agancsai között
szikrázott még a Nap...
Életszomj I.-II. kötetből (1999.)
www.csepeliszabo.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése