Ha kimondom, hogy szeretlek: kevés.
A szívem vagy, a vérköröm, a csontom,
csak teveled lesz létté a levés,
a létigém vagy, ahányszor kimondom.
Általad lettem azzá, ki vagyok,
s hogy ki vagyok, azt csak te ismered,
aritmiám: ha nem jössz, kihagyok,
de bent dobogsz, ha itt vagyok veled.
Belülről tudlak: ha szemed kigyúl,
a forróságunk lobban, összeér,
így keringőzünk mozdulatlanul,
forog, zihál a lélegzet, a vér.
Nincs erő innen kizökkenteni:
a ritmus él, és élünk benne mi.
Forrás: Szabó T. Anna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése