Csepeli Szabó Béla - Szikrák és csillagok

Ha elesel,
ha élő szívedből a tűz kiverődik,
mondd, ki emel fel?

- Anyám tűnődő arca ez a föld itt,
s testvérem minden küzdő, tiszta ember:
ha lehullok az őszi fellegekkel,
néhány dalomat itt talán megőrzik.

Néhány szikra,
mely a szívemből szállt föl
csillaggá válik életünk egén,
s a városszéli utcák szegletén
tán visszhang támad csendes lépteimből...

S ha elesek is - győzni fog az álmom:
az éjhomályból, mint ezerkarátos
nagy drágakő,
rám villan majd a város,
s fénybe borítja
borongó világom...

Életszomj I.-II. kötetből (1999.)

www.csepeliszabo.hu