Tükörbe sokáig kell nézni, sokszor és sokáig, amíg végre megismeri az ember igazi arcát.
A tükör nemcsak sima ezüstlap, nem, a tükör mély is, mint a tengerszemek
a hegyekben, s aki nagyon figyelmesen hajol (…) felülete fölé,
egyszerre a mélybe lát, s mindig új és új mélységeket lát, s mindig
messzebb dereng az arc, mely a tükör fölé hajol, s mindennap lehull egy
álarc az arcról.
Vendégjáték Bolzanóban 183. oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése