Weöres Sándor - Szívnek

Édes szívem
jobbik lelkem,
szebbik életem!
sok időmet
miért kell tőled
távol töltenem?

Távol tőled
erdőt, rétet
hívok neveden...
mostan mégis
még az ég is
olyan idegen.

Ha itt volnál
rám-hajolnál
(vagy már nem lehet?)
Ákombákot
bolondságot
mesélnék neked.

Rám-hajolnál,
kegyes volnál
s nem mint tapsi, vad...
simogatnám
számlálgatnám
arany-hajadat.

Azután csak 

átkapnálak,

csókolnám a szád -

megijednél,

megremegnél,

mint szélben a nád -