Kalász Orsolya - Világot jelentő kezek

Ahol megérintjük egymást,
mintha a bőrön
tenyérnyi színpad nyílna,
reflektor is a kiáradó hő -
meleg fénykörébe
lép az, ami lélek
de se nem a tiéd, se nem az enyém,
az, aki csak egymásban
fokozható önmagunk.
Tudni, hogy így van és nem félni,
miközben bőrünk kockáztat,
ez világot jelentő kockázat,
tudni, hogy így van és nem félni,
nekünk a vihar szeme,
a legendás egyszemű csönd,
a lelkiismeret nélküli csönd,
mély és meghitt,
tehát egy tó is, fölé
eget emelek kezedből
és ahogy csak erővel bírom,
úszom tükrözött felhői közt.