Útjaimon olykor-olykor,
jó szóra, melegre vágyva,
itt is, ott is bekopogok
egy-egy fényes-arcú házba,
de ha látják ütött-kopott,
nagy, viharvert tarisznyámat,
s kezemben a vándorbotot,
máris tovább ballaghatok.
Pedig hát ha szemük volna,
látnák, hogy nem kéregető,
hanem adakozó vagyok.
Életszomj I.-II. kötetből (1999.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése