2025. december 21., vasárnap

The Solstice Carole


A Fire is burning, the long night draws near
All who need comfort are welcome by here
We'll dance 'neath the stars & toast the past year
For the spirit of solstice is still living here

We'll count all our blessings while the mother lays down
With the snow as her blanket covering the ground
Thanks to the mother for the life that she brings
She'll waken to warm us again in the spring

The poor & the hungry, the sick & the lost
These are our children no matter the cost
Come by the fire the harvest to share
For the spirit of solstice is still living here


~ o ~ o ~ o ~

Ének a Napforduló ünnepére

Tűz ég, közeledik a hosszú éjszaka.
mindenki, akinek vigaszra van szüksége, itt szívesen látott vendég
A csillagok alatt táncolunk és ünnepeljük a múlt évet,
mert a napforduló szelleme itt él.

Felsoroljuk minden áldásunk, míg Földanya 
a hótakaró alatt pihen
Köszönet az Anyának az életért, amit ad nekünk,
tavasszal újra felébred, hogy felmelegítsen bennünk

A szegények és az éhezők, a betegek és az elveszettek
mind a gyermekeink, minden-képp
Gyertek a tűzhöz, osszuk meg a leszüretelt javakat,
mert a napforduló szelleme itt él
 
~B

Ég szülte Földet ...

 

Ég szülte Földet,
Föld szülte fát,
Fa szülte ágát,
Ága szülte bimbaját,
Bimbaja szülte virágát,
Virága szülte Szent Annát,
Szent Anna szülte Szűz Máriát,
Szűz Mária szülte Jézus Krisztust –
Világ megváltóját.

~ moldvai csángó eredetű ima ~

2025. december 20., szombat

Frances Hodgson Burnett - A varázslatról


A varázslat mindig buzog és ösztökél és semmiből teremt valamit. És mindent a varázslat teremt, a leveleket és a fákat, a virágot és a madarat, a borzot, a rókát, a mókust és az embereket. Tehát bizonyos, hogy mindannyian valami varázslatban élünk.
Fordította: Adorján Sándor (1925)

A varázslat mindig formál és teremt, a semmiből hoz létre dolgokat. Minden a varázslatból származik: a levelek és a fák, a virágok és a madarak, a borzok, a rókák, a mókusok és az emberek. Tehát bizonyosan körülvesz minket.
~ B (2025)

Magic is always pushing and drawing and making things out of nothing. Everything is made out of Magic, leaves and trees, flowers and birds, badgers and foxes and squirrels and people. So it must be all around us.”

2025. december 19., péntek

Murányi Zita - meg kell hallani ...


meg kell hallani itt a csöndet
ahogy a fűszálak csörögnek
és talpig fehér gyászban hervad a gyöngyvirág
a hó alatt szunnyadó tavaszi tájat
a halkuló partitúrákat
ahol húrként feszül a törzs
és a gallyakkal utolsót roppan a szélhegedű
a zene mögött a gyérülő réteket
az elvesztett lombot a bokros
füstöt a téglából rakott
kéményeken egy másik világot
ahol valamikor majd csak elkezdődhet az élet
meg kell hallani az élesedő neszeket
odabenn a csikorgó telet hagyni hogy mélyebb
pusztítást végezzen amikor
helyet csinálunk magunkban a fény születésének.

2025. december 17., szerda

Emily Jane - A női erőről

 

Ha szeretnéd tudni, hogy igazából mennyire erős egy nő, figyeld meg, hogy mennyire tud lágy lenni.
Figyeld meg, hogy mennyire mélyen bízik az életben, és milyen mértékben képes átadni magát a pillanatról pillanatra felmerülő érzéseknek, mennyire tud feltételek nélkül szeretni, milyen lágyan érint, és mennyire honol béke a szívében.
Mert ezek a dolgok nem adódnak könnyen. Ahhoz, hogy ilyen módon meglágyuljon, engednie kell, hogy minden éles sarkot fájdalmasan elkoptasson benne az élet.
A valódi erő nem a világ, hanem az elméd meghódításában rejlik. Aki igazán erős, az képes nyitott szívvel lenni egy világban, mely számtalanszor összetörte azt. Amikor képes vagy elengedni minden védekezést, és a teljes sebezhetőségedben is tudsz élni.
Igen, aki valóban erős, az olyan lágy, mint a tollpihe; es megtanult a tiszta kegyelem állapotában élni… és mennyire gyönyörű látvány ez.

~ o ~ o ~ o ~

If you want to know how strong a woman truly is 
look at how soft she is.
Look at how deeply she trusts life, look at how completely she is able to surrender to whatever feelings are arising in each moment, look at how unconditionally she loves, how tenderly she touches, and how at peace she is in her heart.
Because those things don't come easily. To become soft in this way is to have had every hard edge painfully worn away by life.
To be truly strong is not to conquer the world, it's to conquer your own mind. To be truly strong is to keep your heart open in a world that has broken it countless times. It's to let go of all defences and live from a place of utter vulnerability.
Yes, to be truly strong is to be as soft as a feather; it's to have learned to live from a place of pure grace . . . 
and what a beautiful sight that is to behold.

2025. december 16., kedd

Szepes Mária - A megújulásról


Mikor az ember megérti, hogy léte nem elhalások, hanem feltámadások, megújulások végtelen sorozata, akkor fenntartás nélkül átengedheti magát az eksztatikus örömnek. Mert ez a felragyogó fény nem káprázatot vetít, hanem az egyedüli valóságot. Ahogy a természetben semmi el nem vész, csak átalakul, s az anyag – látszólagos pusztulásának pillanatában – energiává alakul át, úgy a halál bármilyen formája – egy más relációból – mindig születés!

Szepes Mária

Forrás

2025. december 13., szombat

Márai Sándor - Négy évszak - December


Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött. Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni. 

A hónap közepe felé, amint közeledett az ünnep, már állandóan lázas voltam, esténként félrebeszéltem, hideglelős dadogással meséltem dajkámnak vágyaimról. Mit is akartam? Gőzvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel, rivaldafénnyel, sőt valószínüleg kritikusokkal és azokkal a szabónőkkel is, akik megjelennek a föpróbákon, és rosszakat mondanak a darabról. Ezenfelül lengyel kabátkát akartam, továbbá Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot. Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve. Egyáltalán, gyermekkoromban mindig a világegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almásrétes és diadal összes ellenségeim fölött.

Most, hogy az ünnep közeledik, meglepetéssel észlelem, mintha még mindig várnék valamire. E napokban megesik, hogy elindulok az utcákon, megállok a kirakatok elött, nézelődöm. Öngyújtó nem kell. Fényképezőgép, Victor Hugo összes művei, börben, zsebkés, melynek gyöngyház tokjában ötféle penge van, továbbá dugóhúzó, körömtisztító és pipaszurkáló is, nem kell. Semmiféle tárgy nem kell már, s ha jól meggondolom, lemondok Indiáról, Ausztráliáról és a Marsról is, ellenségeim cikkeit érdeklődéssel olvasom, s színházba lehetőleg egyáltalában nem járok. Mégis, valamit várok még. Annyi karácsony múlt el, egészen sötétek, s aztán mások, csillogók, melegek és szagosak, annyi ünnep, s még mindig itt állok, a férfikor delén, öszülő fejjel, tele kötelezettséggel és ígérettel, melyeket az Angyal sem tudna már beváltani; s még mindig várok valamire.

Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínüleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretetet kapni nem lehet; mindig csak adni kell, ez a módja. Megtudtam azt is, hogy semmi nem nehezebb, mint a szeretetet kifejezni. A költőknek nem sikerült, soha, a költőknek, akik az érzelmek és indulatok minden árnyalatát rögzíteni tudják szavaikban. A szeretetnek nincs színfoka, mint a gyöngédségnek, nincs hőfoka, mint a szerelemnek. Tartalmát nem lehet szavakban közölni; ha kimondják, már hazugság. A szeretetben csak élni lehet, mint a fényben vagy a levegőben. Szerves lény talán nem is élhet másképp, csak a hőben, a fényben, a levegőben és a szeretetben.

Mindezt tudva, ez egyre zavartabb és bizonyosabb tudásban, nem tehetek mást, mint sorra járni az üzleteket, s vásárolni öngyújtót, illatszert, nyakkendőt és jegylyukasztót, gőzvasutat és Victor Hugo összes műveit. Tudom, hogy mindez reménytelen. Mit csináljak? Az ember azt adja, amit tud.