Kiss Judit Ágnes - Cukorként

honnét van ez a mondhatatlan

gyengédség minden mozdulatban,

ölelésben, behatolásban,

egy kabát felsegítésében,

olyan törődés, amit még nem

kaptam soha, újszülöttként sem

az esti betakarásban,

bögre forró gyömbérteában,

odaadás, mit sose láttam

másnál, ki szeretett korábban?

miféle tánc borotvaélen,

egyszerre lenni apám, férjem,

megérezni, amire vágytam

feledésbe veszően régen?

hogy préselődhet több tonnányi

lélek egy hatvankilós testbe?

s rögtön egérutat keresve

nem menekülne tőle bárki

biztos fedezékben kivárni,

milyen veszéllyel néz majd szembe?

gyanús a túl jó. ócska sámli

után a trónterem királyi

széke, egy hajó vitorlái

lyukas lélekvesztőből mentve.

minden gyanús. mígnem az este

dorombolva ölünkbe mászik,

s a kék plüsstakaró, az éjjel

kettőnket ringat egy sötétben,

s elfogadom, hogy nincsen másik,

hogy nincs több próba, nincsen B-terv.

mint vakot vezetsz el az ágyig,

kapaszkodom tekintetedbe,

elcsöndesül a szív, és benne

cukorként oldódik a kétely.

 

Forrás 

 

Kiss Judit Ágnes

Kalimonasz - Minden, ami létezik...

Minden, ami létezik, benned él,
A föld, a csillagok, az óceán.
Te is benne élsz a fák leveleiben,
A madarak dalában.
Ott vagy minden emberben,
A szél suttogásában.
Hát szeresd.
Hiszen ha őket szereted,
Magadat szereted.

Kalimonasz

Szauer Ágoston - Lehelet

Hideg van. Látni, állj ide.

Belül az utolsó körön

fehér a lélek, jár ki-be,

megülve lakkon, tükrökön.

 

Szauer Ágoston

Sárhelyi Erika - Téli rajz

Puhán és hangtalan, mint fekete hó,

hullik le az este, a nagy takaró,

s a felfénylő, ezüst ablaküvegek

diszkréten csukják le vaksi szemüket.

 

Paplan az égbolt, csillagos a vászna,

felhőbe ér egy régi utcalámpa,

alig kel a Hold, míg félútig elér,

a kertvárosi csendre rácsókol a dér.

 

Sárhelyi Erika

Ralph Waldo Emerson - A félelemről

A félelem szedi a legtöbb áldozatot a világon.

 

Fear defeats more people than any other one thing in the world.

 

 Ralph Waldo Emerson

 

Forrás

Fodor Ákos - Okom panaszra?

 

Okom panaszra? nincs, hiszen a Lényeg:

hogy lehetek, mint milliárdnyi lények;

így-úgy-amúgy. (Sokaknál sokkal jobban,

s van, ki ha rám néz: szíve szebben dobban.)

Konsztantinosz P. Kavafisz - Ithaka

Ha majd elindulsz Ithaka felé,
válaszd hozzá a leghosszabb utat,
mely csupa kaland és felfedezés.
A Küklopszoktól és Laisztrügónóktól,
s a haragvó Poszeidontól ne félj.
Nem kell magad védened ellenük,
ha gondolatod tiszta és egyetlen
izgalom fűti tested s lelkedet.
A Laisztrügónokkal, Küklopszokkal, a bősz
Poszeidónnal sosem találkozol,
hacsak lelkedben nem hordozod őket,
hacsak lelked nem áll velük utadba.

Válaszd hozzá a leghosszabb utat.
Legyen minél több nyári hajnalod,
mikor – mily hálás örömmel! – először
szállhatsz ki sose-látott kikötőkben.
Állj meg a föníciai pultok előtt,
válogass a jó portékák között,
ébent, gyöngyházat, borostyánt, korallt,
és mindennemű édes illatot,
minél többet az édes illatokból.

Járj be minél több egyiptomi várost,
s tanulj tudósaiktól szüntelen.
Csak minden gondolatod Ithaka legyen;
végső célod, hogy egyszer oda juss,
de ne siess az úttal semmiképp.
Inkább legyen hosszú, minél hosszabb az út,
hogy évekkel rakva szállj ki a szigeten,
az út aratásával gazdagon,
s ne várd, hogy Ithaka majd gazdagon fogad.
Neki köszönöd a szép utazást,
mit nélküle sosem tehettél volna meg,
hát mi mást várhatnál még Ithakától?

Nem csaphat be Ithaka, ha szegény is;
a szerzett tudásból s tapasztalatból
máris megtudhattad, mit jelent Ithaka.

Fordította: Somlyó György