Puhán és hangtalan, mint fekete hó,
hullik le az este, a nagy takaró,
s a felfénylő, ezüst ablaküvegek
diszkréten csukják le vaksi szemüket.
Paplan az égbolt, csillagos a vászna,
felhőbe ér egy régi utcalámpa,
alig kel a Hold, míg félútig elér,
a kertvárosi csendre rácsókol a dér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése