2019. október 27., vasárnap

Weöres Sándor - Csend

https://openphoto.net/gallery/image/view/15454
A félig nyitott ablakon
behajol a szél a szobába,
a világűr csendje, magánya.

A bútor szögletétől
a légi fellegekig
és az égi csillagokig

a csend vonulása lakik.

Rozsdája
a lárma.

2019. október 25., péntek

Nagy László - Csillagrugó éjszakában



Homlokodon fehér kötés,
blúzod alatt szívröpködés.

Omló hajad üstökfénnyel
kavarodik az enyémmel.

Csókom dobog ajkaidon,
mint a paripa a hidon.

Szeder-ágak árnyékában,
csillagrugó éjszakában.

Szeder-ágon sárga levél,
holnapra a földre alél.

Értsd meg, értsd meg, kis Mária:
minden élet halál fia…

Hajnal előtt elkísérlek,
ablakodon besegítlek.

Csillagrugó éjszakában
vetve szénából az ágyam.

Csavarodok lópokrócba,
jön az álom: égi rózsa.

Fönn a szénán a mennyország,
megjelenik a te orcád.

Tücsök húzza gyönyörűen,
szív dobog a hegedűben.

Kis egerek a sípjukat
fujják rózsás kisujjukat.

Riadozva fölébredek:
rámharsog az őszi hideg.

2019. október 9., szerda

Szép Ernő - Október

https://hu.pinterest.com/pin/691161874046160959/
Vergődő ágról
kalapomra szállj,
a kalapomról
vállamra találj.

Szivarzsebembe
csússzál lefele,
szívemre simulj,
gyere, no gyere.

Itt megmelegszel,
s nem rongyol a szél,
kedves kisvirágom,
hervadt falevél.

Márai Sándor - Ami a szívünkben marad

https://weheartit.com/entry/306764501
A végén nem számít semmit a világ. Csak az számít, ami a szívünkben marad.

Márai Sándor - A gyertyák csonkig égnek

Tenzin Wangyal - A boldogtalanságról

https://ancagray.tumblr.com/image/52964639873
A boldogtalanságunkért a környezetet, a helyzetünket hibáztatjuk, és azt hisszük, ha meg tudnánk változtatni a a körülményeinket, boldogok lennénk. Azonban a helyzet, amiben találjuk magunkat, csak másodlagos oka szenvedésünknek. Az elsődleges ok a belső tudatlanság, és eredménye az a vágy, hogy a dolgok mások legyenek, mint amilyenek.
Amikor azt gondoljuk, hogy a boldogtalanságunkra a megoldás a külső világban található, a vágyaink csak átmenetileg laknak jól. Ha ezt nem értjük, a vágy szelei erre-arra lökdösnek minket, mindig nyughatatlanul és elégedetlenül.
Tenzin Wangyal

2019. október 8., kedd

Áprily Lajos - Őszi rigódal


Megeste már a dér a bokros oldalt,
fenn vadlúd-ék húz vadlúd-ék után.
Ragyog az ősz. És dalt hallok, rigódalt,
egy ritka lombú vadcseresznyefán. –


Ilyenkor cinke cserreg és ökörszem,
rég hallgat búbosbanka- s gerleszó.
Ha pártalan s nem várja fészek-öl sem,
miért szól még a megtévedt rigó?


Tán június sugár-illúziója
remegett át a bíbor lomb felett,
s attól dalol a völgy révült rigója
ilyen évszak-tévesztő éneket.


Nem is téved: halkan szól, mintha félne,
köd ül a hangok túlfinom során,
mintha húnyt szemmel, álmában zenélne,
egy álom-őszben, álom-fuvolán.


A hangja nem fog mámorral kitelni,
nagy líra nincs. S mégis, így volna jó:
amíg a hófelhő jön, énekelni,
mint az a révült, holdkóros rigó.