Pilinszky János - Kegyelem

Bogarak szántják a sötétet
és csillagok az éjszakát.
Van időnk hosszan üldögélni
az asztalon pihenő lámpafényben.
Megadatott a kegyelem:
miközben minden áll és hallgat,
egyedül az öröklét működik.

Popper Péter - A valódi erkölcsi fejlődésről

Szerintem az ember valódi erkölcsi és szellemi fejlődése semmiféle gyakorlati hasznot nem hoz. Nem tanít meg arra, hogyan kell karriert csinálni, sok pénzt keresni, vagy sikereket elérni a szerelemben; nem véd meg a betegségektől, nem teszi könnyebbé az életet. Sőt, nehezíti az ember életútját, nemegyszer megmosolyogni való „balekot” formál belőle. Igaz, Assisi Szent Ferenc valami olyasmit mondott, hogy a balek a leggazdagabb: százszor is ki lehet fosztani, és még mindig van miből!
Popper Péter

Heltai Jenő - Ősz

Megállítani nem lehet
Az eliramló életet,
Felhők vándorlását,
Tenger hullámzását,
Frissen nyílt virágok hamar hervadását.

Elfelejteni nem lehet
A szomorú szerelmeket,
Elhallgatott szókat,
Elszalasztott jókat,
Örök nemlátásra halkan búcsúzókat.

(részlet)

Kálnay Adél - Őszi reggelek

Ó jaj, az őszi reggelek!

Az ember szíve megremeg,

mert hív a táj, mert húz a táj

maradni többé nem lehet.

Ó jaj, az őszi reggelek!

melyet, ha festők festenek,

csak látszat az, csak látomás

nem moccan rá a képzelet.

Ó jaj, az őszi reggelek!

vörösen izzó napkelet

messzi az ég, távoli kék

madarak viszik lelkedet.

Ó jaj, az őszi reggelek!

A súlyos lomha fellegek,

ha rád szitál az égi víz

arcodra könnyet permetez...

Ó jaj, az őszi reggelek!

kerengve hulló levelek

a rozsdaszín, a törtarany

avarból készül szőnyeged

Ó jaj, az őszi reggelek!

Bőrödbe csíp a morc hideg.

A dér hava, s a zúzmara

üvegágakról rád pereg.

Ó jaj, az őszi reggelek!

Köd lebeg a táj felett,

a krizantén és gyertyaláng

illata végül eltemet...

Andrássy Réka - Lehetetlen bakancslista

Szeretnék indián lenni egy évre,
szeretnék házakat festeni kékre.
Szeretnék éjszaka úszni egy tóban,
szeretnék hinni az örökké szóban.
Virágos busszal világot járni.
sohasem fáradni, sohasem fájni.
Szeretném ha bokáig érne a hajam,
szeretném jobban szeretni magam.
Szeretnék egy évre szerzetesnek állni,
sötét kis szobában csendben meditálni
és amikor ültem kis szobámban eleget,
szeretnék nagyon, nagyon sok gyereket.
Szeretném újra anyámat ölelni,
szeretnék minden kérdésre felelni.
Szeretnék sírókat megnevettetni,
József Attilának barátja lenni.
Szeretnék ültetni cseresznyefákat,
cseresznyefa ágán lóbálni a lábam,
a cseresznye magokat messzire köpködni,
föld felett angyalként könnyedén röpködni.
Szeretnék jót látni az emberek szemében,
szeretnék ülni a Jóisten ölében.
Szeretném a Földet a Holdról látni,
szeretnék mindig türelemmel várni.
Szeretnék egyszer Van Gogh -gal festeni,
szeretnék mindenkit egyformán szeretni.
Szeretnék Gandhi -val egy asztalnál ülni,
halkan beszélgetni és teát szürcsölni,
miközben minden az, aminek látszik,
s a Nap éppen naplementét játszik.
Kint egy tehénke kérődzik csendesen,
nőnek a virágok erőszakmentesen.
Ülünk öreg házasok, kéz a kézbe '
az ajtónkon hirtelen Szent Ferenc néz be.
"Adj Isten!"- kacsint ránk s pödri a bajuszát,
s leoldja lassan porlepte saruját.
Leül az asztalhoz, tölt egy kis vizet,
vállán tarka madárka piheg.
Lábához hízelegve dorombol a cirmos,
mennyország illatát szaglássza biztos.
Szent Ferenc kedvesen végigsimogatja,
fénylő glóriáját megigazítgatja.
Glóriája körül repked egy kis lepke,
nincsen neki onnan elrepülni kedve.
De leszáll mégis, elfáradt a teste
s a szobába lassan bekúszik az este.
Álomból valóság, valóságból álom,
a fele sem igaz, mind csak kitalálom.
Szent Ferenc nélkül ülök a sötétben,
nem fogja senki kezemet kezében.
Csak játszom a képekkel, ringatom a lelkem,
szeretném ha valaki meglátna most engem.
Szeretnék az asztalra tiszta abroszt tenni,
szeretnék újra kisgyerek lenni.
Szeretném ha az út végén valaki várna,
szeretnék lenni valaki álma.

Áprily Lajos - Ajánlás

Ne haragudj. A rét deres volt,

a havasok nagyon lilák,

s az erdő óriás vörös folt,  

ne haragudj: nem volt virág.

 
  De puszta kézzel mégse jöttem:

hol a halál nagyon zenél,  

sziromtalan csokrot kötöttem,  

piros bogyó, piros levél.

 
  S most add a lelked: karcsu váza,  

mely őrzi még a nyár borát –  

s a hervadás vörös varázsa  

most ráborítja bíborát.

Falusi elégia c. kötet

Feldmár András - A félelmekről

Amíg az ember a félelmei alapján dönt, tulajdonképpen menekül. Csak abban az esetben indul el egyáltalán valami felé, amikor elég bátorságot gyűjt ahhoz, hogy bár fél, mégis a vágyait kövesse.
Feldmár András