Zorba, a görög - Táncolni kell

Táncolni kell, Uram! A zene majd csak megjön valahonnan!

Csepeli Szabó Béla - Kéregető?

- Egy félreértésről -

Útjaimon olykor-olykor,
jó szóra, melegre vágyva,
itt is, ott is bekopogok
egy-egy fényes-arcú házba,
de ha látják ütött-kopott,
nagy, viharvert tarisznyámat,
s kezemben a vándorbotot,
máris tovább ballaghatok.
Pedig hát ha szemük volna,
látnák, hogy nem kéregető,
hanem adakozó vagyok.

Életszomj I.-II. kötetből (1999.)

Katona Klári - Álomsziget

Magányos reggeleken
mikor minden oly érvénytelen
kérdem, miért keresem mégis
nyelvemen ébred a szó
megébred tőle a gondolatom
s kérdem, miért keresem én is
s ahol a tér túl tág a szemnek
valami lassan mozdul bennem,
mint mikor kezemhez egy másik ér
nem látom még és nem is érzem
csak várom mindennek a kezdetét

hányan férnek el, hányan férnek el
álmod szigetén
merre visz az út, hogy találok rá
te merre indulnál?
ahogy most két kezedben érzem
egy álmot tartasz éppen,
s talán nem hiányzik semmi más
csak az a láthatatlan lépés
mivel a semmi tengerén jössz át

mikor a lélegzet puha szárnyán
moccan a veszteglő idő
mikor a félelem suhogása
szívedben újra ad pihenőt,
mikor a rosszkedvvel teli álmod
emlékek sarkában kuporog,
akkor már ne félj!
most tudd, mit sejtettél
nincs már túl korán
nincs több jel, ne várd
nincs már túl korán
most menj, és meg ne állj!

hányan férnek el, hányan férnek el
álmod szigetén
lesz-e ott helyem, elfogadsz-e majd
lesz-e ott helyem?
maradt még hátrahagyott kérdés
hányféle múlhatatlan érzés
mit velem magadhoz szorítanál
csak el ne téveszd most a lépést
most nem segíthet senki más

hányan férnek el, hányan férnek el
álmod szigetén
lesz-e ott helyem, elfogadsz-e majd
lesz-e ott helyem?
most hogy két kezedben érzem
egy álmot tartasz éppen
hiányom rámnyitja tekinteted
gyorsítsd, gyorsítsd most a lépted
hagyd most a hétköznapi lelkedet

Album: Neked (1992)

Suhancos - Vele jó

Volt meg szerintem lesz is pár
Akiben már nem, de régen megbíztál
Ez nem freestyle, ezt írom most este
Feri mindig is a lányokat leste
Ilyen a világ, szinte az egyetlen lényeg
Hogyha összeér az övé, meg a te térded
Akkor már érted, akkor majd érzed
Egy pillanat alatt, összerak és szétszed
Van pár szép seb, itt a hátamon
Van pár szép év, itt a vállapon
Vele jó volt, előtted is vállalom
Veled jó, mert ítt vagy és átkarolsz
Mindenre válaszolsz, mindig rám vársz
Én meg rád, akár egy táncház
Pördülök veled, míg derekad hozzám
Ha könyv volnál százszor újra lapoznám
 

Itt a tested, eljön érted
Szűk a ruha, nem így kérted
Kezem alatt ég a paplan
Tollaidat lehullattad
Benne fekszünk, kész a fészek
Minden este hazatérek

Vele jó, vele megy a hajó
Olyan igazi lány, olyan belevaló
Akivel hajnalig, akivel reggel újra
Akivel bármikor lépnél ismeretlen útra
Vele jó, vele megy a hajó
Mellettem ébredsz, de eltemet a szó
Hogy talán majd egyszer, egyszer soká
Előbb válik valamelyikünk, újra porrá
Veled jó, veled megy a hajó
A nap égethet, vagy eshet a hó
Istennel egy kertben, örök keretben
Ha úgy néztél rám, mindig nevettem
Veled jó, veled megy a hajó
Szeretlek, és nekem ez a jó
Veled jó, veled megy a hajó
Kicsike csónak, és én alatta tó

Vele jó, vele jó
Vele mindig jó
Vele jó, vele jó
Vele fut a hajó

Itt a tested, eljön érted
Szűk a ruha, nem így kérted

Sorban állunk, többre vártunk
Megbékélve, bőrig ázunk

Vele jó, vele jó
Vele mindig jó
Vele jó, vele jó
Vele fut a hajó

Percy Bysshe Shelley - A Szerelem Filozófiája

Folyóba ömlik a patak,
tengerbe a folyam,
a szellő-nász széllé dagad,
a szél széllel rohan.

Törvény, hogy ne légy egyedül;
a magány mostoha;
a föld s az ég is egyesül,
csak én veled soha.

A felhő szirteket ölel,
a hullám lágy habot,
s a virág sem taszítja el,
kit párjául kapott.

A hold a tó vizén csobog,
réten ragyog a nap -
mit ér mindez, ha nem fonod
körém két karodat?

Fordította: Szabó Lőrinc

Love's Philosophy

The fountains mingle with the river,

And the rivers with the ocean;

The winds of heaven mix forever,

With a sweet emotion;

Nothing in the world is single;

All things by a law divine

In one another's being mingle;--

Why not I with thine?

See! the mountains kiss high heaven,

And the waves clasp one another;

No sister flower would be forgiven,

If it disdained it's brother;

And the sunlight clasps the earth,

And the moonbeams kiss the sea;--

What are all these kissings worth,

If thou kiss not me?

 

Thich Nhat Hanh - A Free White Cloud

I remember
when you were still a white cloud
 
floating freely
 
wherever you wanted to go.

I too was following my own course as a stream,

seeking its way to the immense ocean.

You enjoyed listening to the chanting pines
 
on the high peaks.

I moved up and down, 

in and out,
 
on the white crest 
of the infinite waves.

Seeing the world of humans suffer so much,
 
their tears becoming rivers,
 
you transformed yourself into rain.
 
Raindrop after raindrop fell each winter night.
 
White clouds covered the whole sky.

The sun agonized
 in such darkness.

You called me back.

You called to me 

to take my hands
 
and create a powerful storm together.

How could we not struggle 

when even the prairie flowers 

and mountain grass 

moaned from the pain of injustice?

You lifted up your angelic arms,

determined to release the chains of oppression.

War and darkness enveloped everything.

The dark barrel of the gun -- the utmost violence --

bones heaped up into mountains,

and blood flowing into rivers.

Even after your hands were crushed,

my dear, the chains were not removed.

I called the thunder back to your side.

We were determined to confront violence.

You were brave.
 
During the darkness of the night,
 
you transformed yourself into a lion king
 
and let out a powerful roar.

In the foggy night,
 
tens of thousands of evil spirits
 
heard your roar
 
and shivered, 

filled with fear.

But fearlessly,
 
you never stepped back,

even while so many layers of traps and dangers
 
were before us.

You looked calmly at the violence
 
as if it weren't there.

What is the nature of life and death?
 
How could life and death pressure us?

You called my name with a smile.

Not a single moan came from you,
 
even under chains and torture.

Now you are free.

The chains can no longer confine your true body.

You return to your life as a white cloud
 
just like before --

a white cloud utterly free
 
in the immense sky.

Coming and going --

it's up to you.

When you want to have a look, you just stop.

As for me,
 
I am still on the crest of the waves,

singing for you
 
this epic song.

Call Me By My True Names - The Collected Poems of Thich Nhat Hanh

Simon István: Csillagot láttam

Csillagot láttam a szemedben -
egy könnycsepp volt kibuggyanóban,
még rá is csodálkoztam hosszan,
és fájdalmasan megszerettem,
mert én okoztam.

Mert az életem annyi botlás,
és mennyi álmom a romhalmaz:
a könnyed kellett, amíg hallgatsz,
egy tiszta csillag, hogy azon láss
és légy irgalmas.

Kis csepp, a harmaté ha ennyi,
ám benne fájdalmad a tenger,
mégis tűrted, hogy hideg szemmel
ne ítéld azt, akit szereteni
akarsz, mert ember.

S éreztem, megszorítva formás
kezedet - mellyel letörölted -
hogy olyan kapocs rajta a könnyed,
mint ami kicsi hegyi forrást
óceánokkal összeköthet.