2012. november 14., szerda

Reményik Sándor - Ha a Halál is ilyen volna csak…

Ha a Halál is ilyen volna csak,
Mint ez a decemberi alkonyat,
Ilyen halkléptű, ilyen nesztelen. . .
S úgy bánna szépen, szelíden velem,
S úgy érintené meg a kezemet,
Mint valaki, kit nagyon szeretek.

Ha a Halál is ilyen volna csak,
S úgy lebbenne szobámba hallgatag,
Mint egy lámpát-eloltó lehelet,
Észre se venném, hogy sötétebb lett.
Mennék vele, ki helyettem is lát,
Ugaron, erdőn, tengereken át.

Ha a Halál is ilyen volna csak,
Nem ijesztő, titáni szörnyalak;
Szelíd fiú, vagy édes, lenge lány:
Egyik kezében megfogózkodnám,
Másik kezében - lángjával alá -
- Bús géniusz - a fáklyát tartaná.

Ha a Halál is ilyen volna csak,
Hátulról átkarolná vállamat,
Mappámra tenné hűs, nyugodt kezét:
"A tollat pajtás tedd le, most elég!
Az utolsó vers úgyse lesz már jó,
Tülköl a ködkürt, indul a hajó!"

Ha a Halál is ilyen volna csak:
Födetlen, fürtös fő, nem zord sisak,
Nem üres szemgödrök, de mély szemek,
Mik lelkem mélyéig tekintenek,
S visszaragyogják, mit benne látnak:
Drága képét egy-egy jóbarátnak.

Ha a Halál is ilyen volna csak,
Nem ásna nyirkos, sötét sírokat,
De vinne szabad, nagy mezőkön át,
Hol szürcsölnénk a mennyek harmatát,
S hajnali ködben, pusztán, tengeren,
Egyszercsak úgy eltűnnék csendesen.


2012. november 13., kedd

Nemes Nagy Ágnes - Köszöntő

Névnapodra mit vegyek?
Vegyek húzós egeret?
Vonatot és síneket?
Kék építő-köveket?

Nem, már tudom mit vegyek:
néked tavaszt rendelek,
bodzafát és kék eget,
rajta csokros felleget.

Megrendelem jó előre
a virágot a mezőre,
tél után a lomb-nyílást,
betegségre gyógyulást.

És ha meglesz egy napon:
bedobom az ablakon.

2012. november 11., vasárnap

Albert Einstein - A tudatlanságról

Ha anélkül elítélsz valamit, hogy megvizsgáltad volna, a legnagyobb tudatlanságról teszel tanúbizonyságot.
Condemnation without investigation is the height of ignorance.

2012. november 7., szerda

2012. november 5., hétfő

Garai Gábor - Mindörökre


Hasonlítasz - mert gyanakszik az ember.
Különbözöl - mert szeretlek nagyon.
Rád gondolok, s vitázó értelemmel

régmúlt szerelmeim latolgatom:
az egyiket szorongó vágy idézte,
a másikat csak múló alkalom . . .

De hirtelen varázsuk, visszanézve:
akár az ablak pára-hímpora . . .
Benned előbb az embert vettem észre,

utóbb az asszonyt, és csak végül a
sorsot, enyémet. - S minden szólamod, lám
egyszerre zeng most, mint szimfónia.

Jóság a prím: elringat, mint a hullám;
tekinteted cikázó futama
halántékon lobbantja, úgy ragyog rám;

igazságod kiált, mint harsona,
és anyaságod lágyan búg tercben . . .
Figyelj, felel szerelmem kórusa :

már mindörökre itt lüktet szivemben
szép teljességed, s visszhangozni fog
- mint kagylóban a győzhetetlen tenger -

ha ráhajolsz és hittel hallgatod.

2012. november 2., péntek

Garai Gábor - Zeneszóval

 
(Feleségemnek)
 
Érteni alkonyi kedvem,
oldani bennem a szót.
Láttál-e tó-sima csendben
siklani vízre hajót?!
 
S látod-e: szélrül a fáknak
lombjai hullnak alá,
értük a jó-anya ágak
karjai nyúlnak alá?
 
Nézed-e: fönn a november
veszti az égi csatát;
nyílnál-e, mint az a tenger,
nyelni a nap sugarát?
 
Nyílnál-e, mint a tenger,
mint az a nyíltszivü ég?
Tavaszt igéz ma november,
lopja ezernyi szinét . . .
 
Így vagyok én, s ez az évszak
látszatra váltakozó,
lángunk nem éget, de nézd csak:
láttató és lobogó!
 
Hívében ízleled, érzem,
szónál a tiszta zenét:
fogd föl szivedben a vérem
felszabadult ütemét!
 
Bennem is, halld, zene támad
s nincs aki értse szavát:
vedd hát e szómuzsikának
részegitő italát,
 
s érteni alkonyi kedvem,
oldd meg ma bennem a szót!. . .
Láttál-e tó-sima csendben
siklani vízre hajót?!

2012. november 1., csütörtök

A kertész és a halál


Az agrai mahárádzsa kertésze egy hajnalon rémülten ébreszti az urát.
– Add, kérlek, leggyorsabb lovaidat, menekülnöm kell!
– Mi történt?
– Kertedben munkálkodtam éppen, amikor találkoztam a Halállal, aki felemelt karokkal megfenyegetett engem. Hadd induljak el sebes harci szekereden, akkor estére Delhibe érhetek, és ott elrejtőzöm a rengeteg ember között, hogy ne lelhessen rám.
– Jó – mondja a mahárádzsa –, indulj el máris!
A nap folyamán azután a mahárádzsa is sétálgat a kertjében, és ő is találkozik a Halállal. Megszólítja:
– Te Halál, miért ijesztgeted az én kertészemet?
– Uram – feleli a Halál –, én nem ijesztgetem őt, csak égnek emeltem a karomat csodálkozásomban: hogyhogy ő még itt van, amikor ma este Delhiből kell őt elvinnem?!