Finnugor népi motívum
Apám háza kapujában
mázsás kő hever magában,
legénynek nincs oly ereje,
azt a követ fölemelje.
Azt a követ eső fúrja,
mindenfelől a szél fújja,
mégsem porlik, mégsem fogy el,
irigy rokon, engem figyel.
Csak egy legény emelhetné,
leguggolna a kő mellé,
átkarolná, megfeszülne,
úgy emelné. mintha szülne.
Mintha szülné a világra,
dobná szívem udvarába,
ott van, ott a kőnek helye,
hej, nincs, aki fölemelje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése