Nem keresek. Találok.
Yo no busco, yo encuentro.
2026. november 2., hétfő
2026. november 1., vasárnap
Lucian Blaga - Fölirat
Az utak, melyeket nem járunk,
az utak, melyek bennünk maradnak,
azok is vezetnek, számolatlanul, valahová.
A szavak, melyeket nem ejtünk ki,
a szavak, melyek bennünk maradnak,
azok is föltárják lényünket, maradéktalan.
A csaták, melyeket nem vívunk meg,
a csaták, melyek bennünk maradnak,
azok is bővítik bennünk titkon a hazát.
A magvak, amelyeket nem vetünk el,
a magvak, melyek bennünk maradnak,
azok is megsokszorozzák, végtelenül, az életet.
A halál, melybe nem halunk bele,
a halál, mely bennünk marad,
az is mélyíti bennünk a hallgatást.
És mindenütt, mindenbe
gyökeret ereszt a vers.
Fordította: Lengyel Ferenc
Inscriptie
Drumurile pe cari nu umblăm,
drumurile ce rămân în noi,
ne duc și ele, fără număr, undeva.
Cuvintele pe care nu le rostim,
cuvintele ce rămân în noi,
descoperă și ele, fără de margini, făptura.
Luptele ce nu le dăm,
luptele ce rămân în noi,
ne lărgesc și ele în taină patria.
Sămânța pe care n-o dăruim,
sămânța ce rămâne în noi,
multiplică și ea fără capăt viața.
Moartea de care nu murim,
moartea ce rămâne în noi,
ne adâncește și ea tăcerea.
Și pretutindeni prin toate
își pune temei poezia.
(1946 - 1951)
2026. október 31., szombat
Fodor Ákos - Vígrendeletek
Vannak s méltán, akik szoborrá halnak.
– Végem, ha lesz: úgy legyen, mint a dalnak.
– Végem, ha lesz: úgy legyen, mint a dalnak.
***
Ha tűnni tűnnék egykor e világból:
2026. október 28., szerda
Szabó T. Anna - Felemel...
Felemel: minden látvány emelet.
Felmutat tájat, felhőt, levelet.
Megtart és éltet: fényt ad, vért, erőt.
Úgy figyel téged, hogy te nézed őt.
Felmutat tájat, felhőt, levelet.
Megtart és éltet: fényt ad, vért, erőt.
Úgy figyel téged, hogy te nézed őt.
Neked szól minden: színek, sugarak,
neked leng minden: ágak, madarak.
Neked zeng minden: tiszta, teljes, ép.
Érted zúg minden: forgat, kerge-szép!
Minden, de minden: érted él, dobog.
Áradó képek: tőled boldogok!
Minden de minden átjár: hisz tied.
Nem is kell értsed: elég, ha hiszed.
2026. október 27., kedd
Csukás István - Sün Balázs
Erdőszélen, erdőszéli
tölgy tövében volt egy ház.
Abban lakott hét süntestvér:
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Sün Demeter,
Sün Tihamér
s a legkisebb:
Sün Balázs.
Hogyha jól bevacsoráztak
Szűk lett nékik az a ház,
S előfordult ilyenkor,
Hogy kívül rekedt Sün Balázs.
Furakodott, nyomakodott
Morgott, perelt dühöngve
Semmit se ért, mit tehetett,
Lefeküdt a küszöbre
Telt az idő, múlt az idő
Éjre éj és napra nap
Egyre többször fordult elő,
hogy a házból a legkisebb kimaradt.
Ebből elég! Torkig vagyok!”
kiáltott fel Sün Balázs
Sokan vagyunk,
s kicsi nékünk ez a ház”.
Éppen ezért én elmegyek
Szerbusz néktek hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”
Miután így elbúcsúzott
Fogta magát, elindult
Lába nyomán
Porzott a vén gyalogút.
Így baktatott, így poroszkált
Szomszéd tölgyig meg sem állt
Ottan aztán sürgött, forgott,
Árkot ásott, falat emelt,
Tetőt ácsolt, ajtót szegelt,
És mire a nap leszállt,
Épített egy kalyibát.
Így ni! – mondta – most már
végre kényelmesen alhatok!
Nem tolnak ki
a küszöbre a nagyok!”
Falevélből ágyat vetett
Kényelmeset,
belé feküdt s hortyogott
hogy csörögtek
s remegtek az ablakok.
Éjféltájban vihar támadt
Hajlítgatta a vén fákat
Fújt a szél nagy zajjal ám
S arra ébredt, hogy zörögnek
A kalyiba ajtaján.
Ki az? – szólt ki fogvacogva -
Ki kopogtat éjnek idején?”
Mi vagyunk az – szóltak kintről
Mi vagyunk a hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”
Elvitte a szél a házunk,
engedjél be,
ázunk-fázunk idekinn,
csurom víz a kabát rajtunk
és az ing!”
Jól van, jól van
- szólt Sün Balázs –
Jövök már”
S fordult a kulcs, nyílt a zár.
Betódultak mind a hatan
Tele lett a kalyiba
Kérdezte is Sün Tihamér:
Mondd csak testvér,
nincs csak ez az egy szoba?”
Lefeküdtek, elaludtak
S arra ébredt Sün Balázs:
Újra kicsi lett a ház!
Mert az éjjel ide-oda lökõdve
Kiszorult a küszöbre.
Ejnye! –mondta fejvakarva –
Mit tehetnék? Megnövök!
S akkor talán nem lesz ágyam,
Nem lesz párnám a küszöb!”
2026. október 23., péntek
Kerekes Band & Dalinda - Esőének
Hallgasd az eső énekét,
elringat, felkavar, eldúdol egy mesét.
Rólad és rólam szól a dal,
hogy a felhő engedi, könnyű függönye takar.
Engedem, csendben hallgatom,
lassan nyíló szóvirág útnak indul ajkamon.
Száz cseppben ébredő világ
minden összeolvadó elsiratja önmagát.
Áttetsző cseppből folyó rajzolat
barázdálja szívemet, arcomat,
összeér benne a kint és a bent
mindent elengedő, egymásba érkező
létezés csorog le az üvegen.
Esik az eső kint szép csendesen,
hallom megérkeztél, itt vagy velem,
nincs többé te meg én, csak mi vagyunk,
mesél az eső, így dobban a szívünk,
végtelen mély egymásba olvadunk.
2026. október 20., kedd
Palya Bea - Add már, Uram, az esőt!
Szomjas a föld és éhesek a fák.
Add már, Uram, az esőt!
Sárga a zöld és száraz a világ.
Add már, Uram, az esőt!
Kókad a búza, meghal a virág.
Add már, Uram, az esőt!
Hozd el a csúnya időt.
Add már, Uram, az esőt!
Bámul az égre a fiú meg a lány.
Add már, Uram, az esőt!
Bőg a sok állat eledel után.
Add már, Uram, az esőt!
Könnyeik öntözik csak a legelőt.
Add már, Uram, az esőt!
Fújd el a gonosz időt.
Add már, Uram, az esőt!
Add már, ó-ó-ó-ó, a-a-a-ó-ó!
Add már,
Add már,
Add már,
Add már, add már,
ó-ó-ó...
Ná-ná-ná…
Szomjas a föld és alig-alig él.
Add már, Uram, az esőt!
Roppan a fű és törik a levél.
Add már, Uram, az esőt!
Ó, ha ez így megy, oda a kenyér
Add már, Uram, az esőt!
Enyhítsd meg a levegőt.
Add már, Uram, az esőt!
Éjszínű felleget közelít a szél.
Hozd már az Uram esőt!
Telnek a vödrök és csobog a remény.
Add már az Uram esőt!
Emberek éneke az egekig ér
Add már, Uram, az esőt!
Add már, Uram, az esőt!
Add már ...Uram ...az esőt!
2026. október 19., hétfő
Karacs Andrea - mostalanság
zavarodottan keresem a jelent
az elveszett múlt és a jövő között
mintha a most nem lenne jelen
csak ködös képekbe foszló igeidő
2026. október 16., péntek
Pilinszky János - Őszi cirkusz
Stephanie Law - Dance with me ©2022
Muzsikaszó az esti réten,
falu alól, a fák alatt
szapora dobszó s édes, árva
trombitahang, trombitahang!
A cirkuszos nép muzsikál,
pereg a dobszó és ütemre
forog-forog és körbe jár
a lomha bölcs, a barna medve.
Elől a roppant medve és
a táncoló bohóc utána,
bohóc után a kisfia,
aztán a hold, a hold parázsa.
Arcába tűz a telehold,
s a kisfiú az égre bámul.
Elől a roppant medve és
a bohóc kisfia leghátul.
Röpülnek a kicsi lovak,
a szénfeketék, hófehérek!
Táncolnak a puha füvön,
szelíd, szép füvein a rétnek.
Röpülnek a kicsi lovak!
De két eperfa közt a légben,
még náluknál is szebb talán,
libegő tündér a kötélen,
megemeli az esti szél,
az a kis táncoslány a legszebb!
Már ott jár a fák sudarán,
és feljebb, és mindegyre feljebb,
a fák csúcsára ér, s nevet,
a fák csúcsára lép, és onnan
többé már vissza se talál,
csak eltűnik a teleholdban.
2026. október 15., csütörtök
Szabó T. Anna - Megjött már október
Megjött már október:
lombok közt itt-ott vér.
Kurrogja holló fönn:
nagy fagy lesz, mindjárt jön!
Harmatfény, felhő-árny -
megvillan hollószárny:
tört tarlón már holnap
ködlányok táncolnak.
2026. október 13., kedd
Az ikigai
1. lépés: találd meg, mi az, amit szeretsz csinálni
2. lépés: találd ki, hogy tudod odaadni a világnak
2026. október 11., vasárnap
B. Mester Éva - Földre mért kertemben
Földre mért kertemben soha nem ültetett
vadszőlő tekereg, fűcsomó gomolyog.Nehéz lesz megint új utakat vágnom.
Az ösvények helyén szúrós köd tántorog.
Egy kóbor macska rémülten mered rám.
Mi van a kezemben? Lendítem? Dobom?
Ő osztozna velem - savószemén látom -
a magamra hagyott, félretolt sorsomon.
A gyümölcsfák lombjai összeborulnak,
élethalálharc ez, nem önfeledt ölelés.
Takarják egymástól az éltető fényeket,
sok lett itt az árnyék, a holnap meg kevés.
A gömbtuja nélkülem cseperedett naggyá,
hajléktalan vágyak vállán tart az ég felé.
Nem kísértem tovább öntörvénye zöldjét, nem
bántom, vele pusztulnék én is, mint a méh.
A fákról tüskés burkokat repesztve
robbannak szerteszét túlérett sóhajok,
hisz tegnapelőtt még ugyanitt teremtek
a kézzel szedhető, testmeleg csillagok!
B. Mester Éva
2026. október 7., szerda
Máté Gábor - A diagnosztizálásról
Máté Gábor – Máté Dániel: Normális vagy
Trauma, betegség és gyógyulás mérgező világunkban
271. oldal
2026. október 6., kedd
Szabó T. Anna - Lüktetés
Kivágott fa törzsén állni, kétszáz éves fává válni,
csendben lombsuhogás lenni, egy levelet sem feledni.
Élő gyökerek a földben, föld mögöttem, ég előttem,
mozgás lenni mozdulatlan, eleven láng holt anyagban.
Lenni lánynak, lenni lágynak, origónak és forgásnak, mozdulatlanban mozgásnak, nem-múlóban elmúlásnak, üres csontban szélzúgásnak. Lenni örökös zenének,
hogy éljenek, kik nem élnek, elhatározni, megtenni,
nem semmizhet ki a semmi.
Idő rétje, percek szirma, nyílik hullva, hullik nyílva,
magát faló televény, elmúlásban a remény.
Vérsurrogás az erekben, víz kering nincs-levelekben,
állni fájó bénaságban, szikrázni a néma tájban.
Akarat van, nincs szerencse. Ki-ki magát úgy szeresse, úgy nézzen a fény tükrébe, vakító ég közepébe,
hogy amit lát, azzá válik, álmában él mindhalálig, belélegzi az egészet: por, enyészet, sár, tenyészet,
sötétre fény, minden kikel – ha születtél, hát lenni kell.
Aki nézhet, nincs egyedül, fellegekkel borul-derül.
Aki képzel, széllel járhat. Aki indul, el nem fárad.
Ő a cél és ő az út is, ha nem mozdul, eljut úgyis,
egy lépéssel százat megtesz, amit gondol, máris meglesz.
Kivágott fa törzsén állni, innen megtörténhet bármi, a holt gyökér van is, nincs is, szabadság is, és bilincs is, lenni vér és lenni szél, mennyi láz és mennyi tér, vonal lenni, pont lenni. Minden élet pont ennyi.
2026. október 5., hétfő
2026. október 1., csütörtök
Szabó T. Anna - Áttetszik rajtad...
Áttetszik rajtad. Őszi nap
múlás előtti csendje.
Minden, amit látsz, túli már,
de fénylik, mintha lenne.
Antonio Vivaldi - Az ősz
A négy évszak - Az ősz
Vigad a pór, táncolva, énekelve,
a bő termést örvendezőn fogadja,
ma még Bacchus borától víg a kedve -
holnap álomba hamvad majd vigalma.
Minden vigadjon, dalra, táncra kelve!
Legyint a langyos légtenger fuvalma,
a gazdag évszak mintha integetne:
édes álomból szép gyönyörbe csalna.
Részlet
Fordította: Baranyi Ferenc
~ o ~ o ~ o ~
Le Quattro Stagioni - L’Autunno
Celebra il Vilanel con balli e Canti
Del felice raccolto il bel piacere
E del liquor de Bacco accesi tanti
Finiscono col Sonno il lor godere
Fà ch' ogn' uno tralasci e balli e canti
L'aria che temperata dà piacere,
E la Stagion ch' invita tanti e tanti
D' un dolcissimo Sonno al bel godere.
I cacciator alla nov'alba a caccia
Con corni, Schioppi, e canni escono fuore
Fugge la belva, e Seguono la traccia;
Già Sbigottita, e lassa al gran rumore
De' Schioppi e cani, ferita minaccia
Languida di fuggir, ma oppressa muore.
Celebra il Vilanel con balli e Canti
Del felice raccolto il bel piacere
E del liquor de Bacco accesi tanti
Finiscono col Sonno il lor godere
Fà ch' ogn' uno tralasci e balli e canti
L'aria che temperata dà piacere,
E la Stagion ch' invita tanti e tanti
D' un dolcissimo Sonno al bel godere.
I cacciator alla nov'alba a caccia
Con corni, Schioppi, e canni escono fuore
Fugge la belva, e Seguono la traccia;
Già Sbigottita, e lassa al gran rumore
De' Schioppi e cani, ferita minaccia
Languida di fuggir, ma oppressa muore.
2026. szeptember 29., kedd
Tracee Ellis Ross - Minden nap tanulom
Minden nap tanulom, hogy a jelenlegi állapotom és a vágyott életem közötti távolság ne rémítsen meg, hanem inspiráljon.
I am learning every day to allow the space between where I am and where I want to be to inspire me and not terrify me.
2026. szeptember 28., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)