Pablo Neruda - 27. Szonett

ChristianSchloe - A Midsummer Night's Dream

 

Mezítlenül, akár a kezed, oly egyszerű vagy,
parányi, sima, földi, áttetsző és kerekded,
hold-vonalú a tested, almafákkal szegett út,
mezítlen oly sudár vagy, mint meztelen kalászok.
 
Olyan kék vagy mezítlen, akár az éj Kubában,
a hajad csupa csillag s futó hajnalka-inda,
mezítlen oly aranyló s óriás vagy,
mint nyárban álló arany székesegyház.

Mezítlen oly kicsiny vagy, mint a körmöd,
gömbölyű, tiszta, rózsás, míg fel nem kél az új nap,
s be nem zár a földalatti világba,

a ruhák és teendők hosszú alagútjába,
hol fényed fátyolos lesz, fakó és lombjafosztott,
s mást sem kíván, csak újra kézzé válni mezítlen.

 

Fordította: Somlyó György

 

Soneto XXVII 

Desnuda eres tan simple como una de tus manos,
Lisa, terrestre, mínima, redonda, transparente,
Tienes líneas de luna, caminos de manzana,
Desnuda eres delgada como el trigo desnudo.

Desnuda eres azul como la noche en Cuba,
Tienes enredaderas y estrellas en el pelo,
Desnuda eres enorme y amarilla
Como el verano en una iglesia de oro.

Desnuda eres pequeña como una de tus uñas,
Curva, sutil, rosada hasta que nace el día
Y te metes en el subterráneo del mundo

Como en un largo túnel de trajes y trabajos:
Tu claridad se apaga, se viste, se deshoja
Y otra vez vuelve a ser una mano desnuda.

Forrás

Major Petra - Világjárók

A tenger útja

 

Utazgatunk, de

saját határainkat 

alig lépjük át. 

 

Major Petra

Hamvas Béla - Egy helyben ...

 

Aki ezt a könyvet kezébe veszi, önkéntelenül azt kérdezi: vajon ezalatt az ötezer év alatt észreveszi-e azt a fejlődést, vagy haladást, amelyről annyit beszélnek? Vagy igazuk van azoknak, akik azt állítják, hogy haladás nincs, az emberiség mindig egy helyben állt és örökké egy helyben fog maradni. Az olvasó a könyv első átlapozása közben azt a határozott benyomást fogja nyerni, hogy semmiféle haladásról nem lehet beszélni. [...] Az átkozott történet (= a történelem, amely kizárólag a pusztításról, háborúkról, forradalmakról, éhínségről és a hatalmi harcokról szól) nem ismer változást, fejlődést, csak értelmetlen nyüzsgést. Egy helyben siet. 

Hamvas Béla 

Anthologia humana (5000 év bölcsessége) bevezetője

 

Jevgenyij Jevtusenko - Bűvölő

 

Tavaszi éjszakán gondolj reám
és nyári éjszakán gondolj reám.
És őszi éjszakán gondolj reám,
és téli éjszakán gondolj reám.
Ha lennék tőled oly távol talán,
mintha más ország volna a hazám,
ágyad hűs lepedőjén, vánkosán,
hanyatt feküdve, mintha óceán
habja himbálna, lágyan és puhán,
add át magad ott is nekem csupán.
.
Nappal ne is gondolj rám, úgy becsülj.
Nappal minden fonákjára kerül;
imádjanak, lengjen tömjén körül,
gondolj nappal - búdul vagy élvedül -
mire elméd gondolni kényszerül;
de éjszaka rám gondolj egyedül.
.
Halld meg mozdonyfüttyökön is át,
a szélben, mely felhőkkel vív csatát,
hogy vasfogóban vagyok, s csak az ád
megenyhülést, ha miattam reád
oly öröm árad, oly szomorúság,
fájásig nyomod homlokod falát.
.
A csönd csendjével susogja a szám,
az esővel esengem szaporán,
a hóval, mely szűk szobád ablakán
bedereng s álmomban s álmom után,
tavaszi éjszakán gondolj reám
és nyári éjszakán gondolj reám,
és őszi éjszakán gondolj reám,
és téli éjszakán gondolj reám. 

Fordította: Illyés Gyula

Jevgenyij Jevtusenko

 ~ o ~ o ~ o ~

Заклинание

Весенней ночью думай обо мне
и летней ночью думай обо мне,
осенней ночью думай обо мне
и зимней ночью думай обо мне.
Пусть я не там с тобой, а где-то вне,
такой далекий, как в другой стране,—
на длинной и прохладной простыне
покойся, словно в море на спине,
отдавшись мягкой медленной волне,
со мной, как с морем, вся наедине.

Я не хочу, чтоб думала ты днем.
Пусть день перевернет все кверху дном,
окурит дымом и зальет вином,
заставит думать о совсем ином.
О чем захочешь, можешь думать днем,
а ночью — только обо мне одном.

Услышь сквозь паровозные свистки,
сквозь ветер, тучи рвущий на куски,
как надо мне, попавшему в тиски,
чтоб в комнате, где стены так узки,
ты жмурилась от счастья и тоски,
до боли сжав ладонями виски.

Молю тебя — в тишайшей тишине,
или под дождь, шумящий в вышине,
или под снег, мерцающий в окне,
уже во сне и все же не во сне —
весенней ночью думай обо мне
и летней ночью думай обо мне,
осенней ночью думай обо мне
и зимней ночью думай обо мне.

 

Forrás 

Ágai Ágnes - Időfogó

Fürösszél meg az időben.
Gyümölcsözzünk!
Beszívom az éltető napot.
Ránk melegszik a táj.
Ujjaidban lüktetek.
Ha árnyékká válsz,
fényként követlek,
sugárba gyűjtve hordalak.

Köröttünk szétszórt tükröződés.
Idődarabkák, törmelékek,
a hegyvonulat morzsalékai.
Tenyerünkben búvó madárdal.
 

(részlet) 

Forrás

Baranyi Ferenc - Mulasztás

Nem csókoltalak szájon. Még át se fogtalak.

Kezed se volt kezemben. S jártunk a fák alatt.
Vártad, hogy én, a férfi, derékon kaplak és
magad megadni késztet a férfiölelés.
A támadásra vártál, hogy megadhasd magad.
De mindhiába vártál. Meg nem támadtalak.

Én nem tudom, de nékem oly szép az út a csókig!
Mikor csípődre még csak a képzelet fonódik,
mikor számban csupán még jövendő íz zamatja
édesíti a nyálat, indít meleg szavakra!
Jobb az ajándék-várás, mint maga az ajándék.
Majd holnap megcsókollak. Majd holnap este. Várj még!

(részlet) 

 

Baranyi Ferenc

Forrás

Faludy György - Ibn Ámár búcsúja Portugáliától

Elkergettek, bár itt születtem én.
Csípőm nád volt, karizmom könnyű fém.
Fiúk s lányok hajlongtak, ifjú fák,
s én titkos lánggal égtem mint a kén.

Dombok csúcsán tűnődtem, karcsú hold
s kezemben az ifjúság kardja volt,
azt hittem: mindig őrzi virtusát
s tükrébe nem mar soha rozsdafolt.

A szikla rőt volt, mérgeszöld a rét,
de a tengerből felfröcskölt a kék,
a kék, a kék! Vibráló ritmusát
harsogta tenger, szikla, partvidék.

Hazám volt ez. Földjén kakukkfű nőtt
s szagos vörösbor. Most megáldom őt:
csókolja napfény és az ifjúság
virágingét adják rá lágy esők.

Eckhart Tolle - A szerepekről

Az őszinte emberi kapcsolatok lehetetlenné válnak, amikor teljesen beragadsz egy szerepbe.

Authentic human interactions become impossible when you lose yourself in a role.

Eckhart Tolle, A New Earth: Awakening to Your Life's Purpose  

Fodor Ákos - Golyó

 

gurulok. Ennyi.

Akaratlan, biztosan:

nyugvópontomig

Vidor Miklós - Nyelvgyötrők

 

Roppant bottal

koppantottam

szöcském csacskán szökkent,

papnadrágban

kappant fogtam,

macskám fecskét hökkent.

 

Derengett,

borongott

merengett,

szorongott

kerengett

dorongott

de nem vett

korongot.

 

Körbe

pörg e

görbe

körte,

hat gödörbe

vak tükörbe,

fürge ürge sürg e zűrbe,

őt gyötörd, te rőt ökörke. - 

 

Vidor Miklós 

 

Forrás: Beszéderő

Major Petra - Teszt

 

 

Mihez kezdesz a(z) (sz)árnyaiddal? 

 

Forrás: Major Petra

Rudolph Steiner - ... a különbség én vagyok

Ha egyik nap gyönyörű a világ, 

a másik nap barátságtalan, 

a különbség én vagyok.

Rudolf Steiner

Forrás

Ha nem tudjuk, mi valóságos ...

 

 Sarang Bhagat Art

 

Bugs - Hogy vagy? 

Neo - [...] Hogy hogy vagyok? Nem tudom. Azt sem tudom, honnan tudjam.

Bugs - Ez a trükk, igaz? Ha nem tudjuk, mi valóságos, nem lázadunk. 

 

Mátrix: Feltámadások 1:00:20  

Szabó Lőrinc - Az Egy álmai

William Bate Art

 

Mert te ilyen vagy s ők olyanok
és neki az érdeke más
s az igazság idegállapot
vagy megfogalmazás
s mert kint nem tetszik semmi sem
s mert győzni nem lehet a tömegen
s ami szabály, mind nélkülem
született:
ideje volna végre már
megszöknöm közületek.

Mire várjak még tovább, a jövőt
lesve alázatosan?
Fut az idő, és ami él,
annak mind igaza van.
Én vagy ti, egyikünk beteg;
és mégse nézzem a fegyvereket,
hogy szeretet vagy gyűlölet
közelít-e felém?
Ha mindig csak megértek,
hol maradok én?

Nem! nem! nem bírok már bolond
szövevényben lenni szál;
megérteni és tisztelni az őrt
s vele fájni, ha fáj!
Aki bírta, kibogozta magát
s megy tőrök közt és tőrökön át.
Ketten vagyunk, én és a világ,
ketrecben a rab,
mint neki ő, magamnak én
vagyok a fontosabb.

Szökünk is, lelkem, nyílik a zár,
az értelem szökik,
de magára festi gondosan
a látszat rácsait.
Bent egy, ami kint ezer darab!
Hol járt, ki látta a halat,
hogyha a háló megmaradt
sértetlenűl?
Tilalom? Más tiltja! Bűn? Nekik,
s ha kiderűl!

Bennünk, bent, nincs részlet s határ,
nincs semmi tilos;
mi csak vagyunk, egy-egy magány,
se jó, se rossz.
Rejtőzz mélyre, magadba! Ott
még rémlik valami elhagyott
nagy és szabad álom, ahogy
anyánk, a végtelen
tenger, emlékként, könnyeink
s vérünk savában megjelen.

Tengerbe, magunkba, vissza! Csak
ott lehetünk szabadok!
Nekünk többé semmit sem ad
ami kint van, a Sok.
A tömeggel alkudni ha kell,
az igaz, mint hamu porlik el;
a mi hazánk az Egy, amely
nem osztozik:
álmodjuk hát, ha még lehet,
az Egynek álmait!

Lackfi János - Mázsa

Kor-Zár együttes ♡ 

 

Finnugor népi motívum

Apám háza kapujában
mázsás kő hever magában,
legénynek nincs oly ereje,
azt a követ fölemelje.

Azt a követ eső fúrja,
mindenfelől a szél fújja,
mégsem porlik, mégsem fogy el,
irigy rokon, engem figyel.

Csak egy legény emelhetné,
leguggolna a kő mellé,
átkarolná, megfeszülne,
úgy emelné. mintha szülne.

Mintha szülné a világra,
dobná szívem udvarába,
ott van, ott a kőnek helye,
hej, nincs, aki fölemelje.

Szőke István Atilla - Belesimulok...

Belesimulok a tájba
csöndet vigyázva
nyáron napsütésben
ősszel bőrig ázva

tavasszal vígan-vidáman
télen hűs lázban
szélfútta felhőben
csíkos csigaházban

átváltozom fűnek-fának
vad agyarának
szépszárnyú lepkének
ágas-bogas ágnak

napraforgó leszek
szálló párát eszek
Pilis bíborából
könnyű gúnyát veszek

kis dombként heverek
út-port felkeverek
gombák kalapjára
nagy pettyeket verek

mint fény-nyaláb állok
alkonyatkor szállok
földi békességben
harmatcseppé válok

karomba véve az időt
úgy vigyázom őt
hogy véle lelkem már
örökre összenőtt.

 

Szőke István Atilla

 

Forrás 

Fodor Ákos - A lélek honvágya

 

 

Jó volna lenni.
Tudás és szándék nélkül:
haszontalanul.

Forrás

Szlukovényi Katalin - Tanulni kell

Tanulni kell a nyári macskát.
A hosszan elnyújtózó mancsát
függönyök árnyán, fény mögött.
Meg kell tanulni azt a sávot,
hol a nap épp elköltözött,
s a tűz melegbe szelídült,
akár a test a kényelembe.
És a puha törülközőt,
jó szagú, tiszta bolyhait,
s a háztartás diszkrét zaját,
amelyben ebédszagok szállnak,
meg kell tanulni a cicák
kéjjel bölcs, tétlen perceit.

Hommage à mes maîtres: Porcelán & NNÁ

Szlukovényi Katalin

Forrás

Dimény H. Árpád - A nyár amikor megtanulsz majd úszni

A nyár amikor megtanulsz majd úszni
az a nyár lesz amikor békét kötök magammal
idén még csak az arcod dugtad bele a vízbe
mintha ki akarnád inni a klóros vizet
de azon a nyáron majd ott fogok állni
a medence szélén és te beleugrassz
majd gyorsan a széléig evickélsz szemrehányóan nézel
valamit elfelejtettél és én mondom
hajrá meg tudod tenni
te ellököd magad
átúszol az én oldalamra
majd nevetve kapaszkodsz a szélében
a hajad az arcodhoz tapad

én is beleugrok
és új dolgokat próbálok ki
hogy ne adjak kéretlenül tanácsot
versben imádkozzak hajnalonta
ne gerjedjek hirtelen haragra
nézlek és erősödöm
a bátorságod mint hal
siklik el a félelmeim elől

azon a nyáron a világ lélek és víz lesz
a fény patakokban csorog le a csúcsokról
te megtanulod a kutyauszást
a lepkeuszást a férfiúszást
a fejesugrást a bombát
és én megtanulom várni
hogy odaússz hozzám

Dimény H. Árpád

Forrás

Rumi - ...mert a válasz maga a jelenlét

 

A szeretetben minden különbség elolvad. A szerető és a szeretett többé nem kettő, hanem egyetlen valóság, ahol nincs többé ‘én’ és ‘te’. Amikor ez bekövetkezik, minden kérdés megszűnik, mert a válasz maga a jelenlét.

 

Dzsalál ad-Dín Muhammad Rúmí

 

Forrás