Akik megvilágítják a lelkünk, a szellemünk. Amit helyettünk öntenek szavakba olyan ékesen vagy olyan magától értetődő egyszerűséggel. Olyan szívderítően vagy olyan inspirálóan. Olyan finoman vagy olyan leplezetlenül, pontosan. És akik eldalolják azt.
2025. február 26., szerda
Szabó Lőrinc - Szövetség
2025. február 25., kedd
Nemes Nagy Ágnes - Magas hegyekre áhitok
2025. február 22., szombat
Turi Tímea - Innen szép
2025. február 19., szerda
A segítségről
Aki megpróbálja kisegíteni a pillangót a gubójából, megöli. Aki megpróbál egy csírát kisegíteni a magból, elpusztítja. Aki megpróbálja felébreszteni a tudatosságot valakiben, aki még nem áll készen, csak összezavarja. Vannak olyan dolgok, amelyeket nem lehet segítséggel előremozdítani; belülről kell elkezdődniük.
Whoever tries to help a butterfly out of its cocoon, kills it. Whoever tries to help a sprout out of seed, destroys it. Whoever tries to awaken consciousness in someone who is not ready, confuses them. There are certain things that cannot be helped; they must happen from the inside out.
(eredete ismeretlen)
2025. február 17., hétfő
Szepes Mária - Fényköszöntő
2025. február 16., vasárnap
2025. február 12., szerda
Rick Rubin - A művészetről
2025. február 11., kedd
Sadhguru - Az emberről
Emberként nem egy végleges teremtmény, hanem egy állandó folyamat vagy. Semmi sincs rögzítve – olyan lehetsz, amilyen lenni akarsz.
2025. február 10., hétfő
Fekete István - Az Élet ébredése
2025. február 8., szombat
Faludy György - Michelangelo utolsó imája
Üllőd a föld s az égi boltra állván
oly ívet írsz karoddal, mint a nap.
Hetvenhat éve állok fenn az állvány
deszkázatán, de nem találtalak.
Vésőm alatt porladva hullt a márvány
s öklömben torzó, vagy bálvány maradt.
Nem leltelek meg, illanó szivárvány,
ki ott ragyogtál minden kő alatt.
Magam lettem vén kőtömb, száz bozótban
megszaggatott, mogorva, durva, szótlan,
de lelkemben még égi fény ragyog.
Hogy tudnám testem börtönét levetni?
Üss rám, ha tudsz még vén bűnöst szeretni,
Istenszobrász! A márvány én vagyok.
2025. február 2., vasárnap
Szabolcsi Erzsébet - Körforgás
lánggá lettem,
fellobogva
lángra leltem,
lángnyelvekkel
ölelkeztem,
ellobbanva
hamu lettem.
Hamu voltam,
füstté válok,
füstként felhők
közé szállok.
Felhőhabként
messze futok,
esőcseppként
hozzád hullok.
Eső cseppje,
ennyi voltam,
amíg hozzád
eljutottam.
Arcod, tested
megismertem,
a talpadnál
földdé lettem.
Hideg földre
mikor fekszel,
nem tudod még,
mit cselekszel.
Szerelmesen
hozzád bújva
lobbanok fel:
szikra újra.