Nézni egy képet. Sík, szélcsendes tenger.
Fénylő és fény-elnyelő felület.
Tiszta erő. De mélyén ott derengnek
villanó halak, növények, kövek.
Alatta élet, lélek és titok.
A felszín, ahogy rögzíti a szem,
csupa egyensúly. De amit kifog
a tekintet a mélyből: képtelen.
A felszín, ahogy rögzíti a szem,
csupa egyensúly. De amit kifog
a tekintet a mélyből: képtelen.
Végtelen rétegek, áramlatok,
rétek remegnek, lélegzik a fény,
cápák és algák, virágállatok:
emulzióban milliónyi lény.
A foghatatlan lélek tánca ez
a hártya mélyén, síküveg alatt.
Mindent megad és mindent elfedez.
Mindent állít, mert semmit sem tagad.
Bennünk a tenger. Keleti Éva mai születésnapjára írtam az imént, szeretettel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése