A
megbocsátást nem ismerő elme kétségbeesett, és kilátása sincs olyan
jövőre, amely mást kínálhatna neki további kétségbeesésnél. Mégis
megmásíthatatlannak tartja a világról alkotott ítéletét, és nem ismeri
fel, hogy maga ítélte e kétségbeesésre önmagát. Azt hiszi, képtelen a
változásra, mert minden, amit lát, az ítélete helyessége mellett tesz
tanúbizonyságot. Nem tesz fel kérdéseket, mert azt hiszi, mindent tud.
Nem kérdőjelez meg semmit, mert bizonyos az igazában.
A csodák tanítása, 121. lecke/5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése