Koosán Ildikó - Ha költő volnék

 

Ha költő volnék, jó lenne nagyon,
elmondanám bátran, szabadon
azt is, mit máskor oly szerény
csetlő-botló, esetlen szavakkal
kimondani alig van remény.

Ha költő volnék – áldott pillanat –
a rámköszöntő édes súly alatt
nézném csendesen, hogy fakad
– mint tűzhányóból láva tör elő –
érzésimből az izzó áradat.

Ha költő volnék színes képzelet
repítene gond és baj felett
egy álomvilágba, hol én
oltárrá emelném szerelmemet,
s virág-szavakkal díszíteném.

Koosán Ildikó

 Forrás