Szép, tiszta égbolt,
asszonyarcú táj:
ma nagyon nehéz elképzelni még,
de földünkre lép végül is a nap,
melyet gyümölcsös örök nyár követ.
Hogy mikor jön el? Nem tudom. De eljön
minden pokol és háború felett.
Már látom Őt, amint
szívünk áradó, nagy folyóin át
homlokunk partfokára ér
s életre szül egy fiút és leányt.
Egy fiút és leányt,
akik szabadok és erősek lesznek,
s végleg kinőve füstből és homályból,
a szegénység és Erőszak Korából,
az értelemnek és a szerelemnek
új, napsütötte világot emelnek
húsunk, vérünk és koponyánk porából.
Az a nyár derűs, asszonyarcú nyár lesz:
felfénylik tőle a Duna, a Gangesz,
s minden folyó és minden tengerek.
Hogy mikor jön el? Nem tudom. De eljön.
Hiszek benne és
eléje megyek.
Mert e hit nélkül elvesznénk e Földön,
mert e hit nélkül
dolgozni, ölelni
felszabadultan, szépen -
nem lehet.
2.
Nagy, szőke táj,
szép asszonyarcú nyár:
már látom Őt, amint kilép
elménk forrongó, mély katarzisából,
s tiszta esőkben fürdetve magát,
életté szüli végre a reményt,
a Föld Aranykorát.
Ne csüggedj, Atlasz című kötetből (1973)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése