Csak csöndben nézz.
A hajnal csorran, mint a méz,
és súlyosan és fényesen
szétterül kinn a réteken.
Tudom, hogy vársz.
Magadban állsz,
félfordulat az út felé,
s a halk vidék most bontja szét
selyemcsillámú köntösét.
Alul a föld. Fölül az ég.
S ki csöndben vár, a hídra lép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése