Később, nagyon halkan, megzendül az erdő. A mezőről beszalad a
búzamezők, alélt szénarendek, suttogó kukoricák, út menti virágok
kavargó illata. Lassú szélben suttognak a fák, valahol hazafelé dohog
egy gép, utána öregesen kattog egy szekér, és amikor a feketerigó is
befejezte álmos furulyázását, a völgyekből elindul az Éjszaka jámbor
szállásmestere, az álom ágyazója, a csillagszemű Est.
Akik megvilágítják a lelkünk, a szellemünk. Amit helyettünk öntenek szavakba olyan ékesen vagy olyan magától értetődő egyszerűséggel. Olyan szívderítően vagy olyan inspirálóan. Olyan finoman vagy olyan leplezetlenül, pontosan. És akik eldalolják azt.
2021. június 30., szerda
Fekete István - Az erdő ébredése
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése