Mit akar az eső nékem elmondani, mit akarhat?
Cseppjei az ablakdeszkán, mint a könnyek, úgy csorognak.
A csizmám is szertemállott, és nagy a sár az utcákon,
Itt van a tél nemsokára, s nincs egy jó meleg kabátom.
Mit akar a gyertya nékem elmondani, mit akarhat?
Csak pislákol, fogy a faggya, nemsokára csonkká olvad.
Magam is csak pillogatok, mint a fogyó gyertyaszálam,
nemsokára ellobbanok itt a héder homályában.
Mit akar az óra nékem elmondani, mit akarhat,
az ő sárga számlapjával és amikor nagyot kongat?
Csak egy kigondolt szerkezet, élettelen, lelke sincsen.
Üt akarva-akaratlan, óránként előbbre biccen.
Mit akar az élet nékem elmondani, mit akarhat?
Idő előtt megöregszem, ifjúságom múlik, hervad.
Éhezések, lenyelt könnyek, ökölre borult alvások,
ölni napra-nap a földit, és várni a másvilágot.
erdélyi jiddis népdal – Kányádi Sándor fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése