Én nem leszek az arcodon árnyék,
nem leszek ránc a szemed alatt,
nem sajdulok néha aljasul beléd,
nem leszek nyílt seb, sem a varrat.
Nem költözöm szemedbe - bár szívesen tenném-
a mozdulataid is mind meghagyom neked,
nem leszek nyomasztó, vagy meghitt emlék,
se a sötét titkod, se a szégyened.
Miattam nyugodtan nézhetsz a tükörbe,
- ehhez értek- eltűnök nyomtalan,
miattam se szavad, se élted el nem véted,
a nyakkendőd is biztonságban van.
Két szavad közt a köz, a csend leszek,
úgy maradok meg, észre sem veszed.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése