Akik megvilágítják a lelkünk, a szellemünk. Amit helyettünk öntenek szavakba olyan ékesen vagy olyan magától értetődő egyszerűséggel. Olyan szívderítően vagy olyan inspirálóan. Olyan finoman vagy olyan leplezetlenül, pontosan. És akik eldalolják azt.
2012. április 15., vasárnap
Mese az erőről
Az istenek megteremtették a világot, már csak az volt hátra, hogy az erőt is belehelyezzék. Tanakodtak, hová tegyék, hogy az ember meg ne találja. Egyikőjük azt mondta:
- Tegyük a föld alá.
- Az nem jó - mondta egy bölcsebb isten -, mert az ember előbb utóbb feltúrja a földet és megtalálja, tegyük a hegy tetejére.
Végül a legbölcsebb, legöregebb isten szólalt meg:
- Nem tehetjük a hegy tetejére, az ember előbb-utóbb megmássza a hegyeket, tegyük magába az emberbe, ott sose fogja keresni.
(Buddhista tanmese)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése