Akik megvilágítják a lelkünk, a szellemünk. Amit helyettünk öntenek szavakba olyan ékesen vagy olyan magától értetődő egyszerűséggel. Olyan szívderítően vagy olyan inspirálóan. Olyan finoman vagy olyan leplezetlenül, pontosan. És akik eldalolják azt.
2012. február 26., vasárnap
Rigó Béla - Nálatok laknak-e állatok?
Nálatok
laknak-e állatok?
Várnak-e rátok
régi barátok,
kutyák, csalafinta macskák
szimatolva a lábatok,
hogy merre jártatok?
Vagy csak egy kalitka
rácsai mögé zárva
mereng egy árva,
ritka,
drága
papagáj?
Olykor felkiált: "Na megállj!"
Hogy mért, ez az ő titka.
Néha meg furcsa beszéd,
azt mondja: "Gyurika szép!"
Nálatok
őrzik-e állatok az álmotok?
Szörcsög-e
kis táljából az aranyhörcsög,
ha bántják a görcsök?
Nálatok
üveglap alatt
surrannak-e tarka,
szép aranyhalak
fejük magasra tartva,
kopogtatják-e a falat:
"Uram, hisz ez a dolga,
hol a bolha?
Lássa be, mit úszunk egy-két falat
ellenében
egész nap itt e lében?"
Nálatok
leütik-e sárga
lámpavirágra
betévedt lepkét?
Vagy egy-két
gyöngéd intéssel ablakot tárva
a sötét szobából az éjszakára
elkülditek, jó éjt kívánva,
elég volt mára
nálatok...
S ha volna szárnyatok,
szállnátok utána.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése