Akik megvilágítják a lelkünk, a szellemünk. Amit helyettünk öntenek szavakba olyan ékesen vagy olyan magától értetődő egyszerűséggel. Olyan szívderítően vagy olyan inspirálóan. Olyan finoman vagy olyan leplezetlenül, pontosan. És akik eldalolják azt.
2012. február 19., vasárnap
Pál Feri - Segíteni a másiknak
Mi a feltétele annak, hogy az egyik ember képes legyen valóban segíteni a másiknak? Például az, hogy nem ront neki rögtön a tanácsaival, nem mondja meg, mit kellene tennie, nem oktatja ki, nem moralizál. Ezt rettenetesen nehéz megállni, amikor valaki érzelmileg, értelmileg, erkölcsileg, világnézetileg érintve van egy helyzetben. Ilyenkor hihetetlen erővel betör az a vágy, hogy a problémát valamilyen módon megoldjuk a másik helyett. Tanácsot adva, lebeszélve, fölháborodva vagy másképpen. Holott ebben a helyzetben jó volna az erkölcsi hozzáállásunkat nem kifejezni, és egyszerűen csak befogadni azt, amit a másik érez. Nagy szükség volna arra, hogy ne akarjunk azonnal viszonyulni, átalakítani, megváltoztatni, minősíteni, ha a másikat abban szeretnénk segíteni, hogy sikerüljön eljutnia a létének a mélyéhez. A cél ugyanis jó esetben ez, nem pedig önmagunk igazolása.
(Forrás: Nyitott Akadémia)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése