Kosztolányi Dezső - Karácsony

Ezüst esőben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.

Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.

Fenyőszagú a lég és a sarokba
ezüst tükörből bókol a rakott fa,
a jó barát boros korsóihoz von,

És zsong az ének áhítatba zöngve…
Csak a havas pusztán a néma csöndbe
sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.

Amit teszel

Blink Now - Maggie Doyne

Nem az a bölcsesség, amit tudsz, hanem az, hogy mit teszel azzal, amit tudsz.
Wisdom is not what you know, but what you can do with what you know.

Csepeli Szabó Béla - Őszi szerelmi dal

A városszéli dombokon
már sírva jár a szél,
s meg-meg legyinti homlokom
a sok hulló levél.
A nyári esték melegét
borongás váltja fel,
befutja kedvesem szemét
és lágyan rám lehel.
A hamuba fúlt ég alatt
honnan, hová megyünk?
Hajunkra szürke köd tapad,
s vacogva reszketünk.
Minden oly szelíd, tétova,
mint gyenge lábú őz,
suhog a halál ostora,
s fejünk fölött köröz,-
de nézd, a hegyen kedvesem,
szüretre gyűlt a nép,
szikrázó bor dől édesen,
s kínálja tűz-ízét!
Az életet dicséri mind
és telt pohárt emel:
emeljük fénylő szíveink
mi is magasra fel!
Emeljük fel a bágyadó,
bús őszi Nap felé,
s kiáltsuk forró, lázadó
vérünk az életé!...
Ha szél jajong, ha köd szakad,
bennünk lobog a vágy,
s összehajlunk az ég alatt,
mint két virágos ág...

Életszomj I.-II. kötetből (1999.)

L. R. Knost - Gyermekeink és a kegyetlen világ

Két tanár egy híd alatt létesített iskolát - ingyen 

Nem az a dolgunk, hogy megtanítsuk gyermekeinket szembenézni egy kegyetlen és szívtelen világgal. Az a dolgunk, hogy olyan gyerekeket neveljünk, akik kevésbé kegyetlenné és szívtelenné változtatják a világot.

It's not our job to toughen our children up to face a cruel and heartless world. It's our job to raise children who will make the world a little less cruel and heartless.

L.R. Knost - Two Thousand Kisses a Day: Gentle Parenting Through the Ages and Stages

Rónay György - Jelenlét

Nézz föl az égre: ott van
felhők és csillagok közt
Pillants körül a földön:
ott van fűben, virágban,
állatok bámuló szemében,
emberek arcán.
Áss le a föld alá:
csontokból és kövületekből
szándékainak lábnyoma
dereng feléd.
Mindenütt láthatatlan.
Mindenben látható.

Csepeli Szabó Béla - Törjük fel a diókat, kedves

 Látod?
A táj zöld mokaszinja csupa rongy már:
a gyűrt avaron kutya-szél szimatolgat.
Elment a nyár,
ez a szép és vidám, szeszélyes asszony:
gyönyörű tüzei már messze lobognak,
nyomában eső kopog,-
de nézd, odafönt a rozsdás, sárguló parton,
öblös, kiszakadt fénykosarából olykor-
olykor még kipotyog
egy-egy édeskés, hamvas, ringló-ízű nap
és Jonatán-illatú reggel,
s néhány dióhéjba zárt, aranyat ígérő
alkony óra is ide-oda lángol az őszi homályból
s elénk gurul kertünk vén diófája alatt...
Jöjj hát,
hajoljunk le értük bölcs szerelemmel,
s meg-megtörülgetve a sártól valamennyit,
törjük fel a diókat kedves, mind, mind,
amíg még elébünk ejt az Idő,
hogy egy-egy meleg nap, meleg óra
jó ízéből visszataláljon
őszbe hanyatló szíveinkhez egy-egy
sugár,
Ifjúságunk távoli fényeiből
az élet, a nyár...

Életszomj I.-II. kötetből (1999

Garai Gábor - Vadszőlő-virág

Délben a vadszőlő virága
elkezdett lassan hullani,
levelén halkan permeteztek
apró viaszos szirmai:

előbb csak egy-kettő gurult le
félszegen, szinte próbaképp
/bibéje utána mutatta
gömbölyű, fényes-zöld bögyét/,

de aztán, mintha hirtelenjött
indulattól borzongana,
megeredt a sűrűn lepergő
szirmok ezüstös zápora...

Ahogy megeredt, hírül adta,
hogy beteljesedett a nyár:
egy pillanat csak teljessége,
amíg legfőbb lángjában áll,

aztán kilobban- beleszédül
nyomban az őszbe kert s a rét:
s holnap az akác is elejti
lázbeteg, sárga levelét.