Helena Bonham Carter - Az önbecsülésről

Vajon miért tesszük az önbecsülésünket 

teljesen idegen emberek kezébe?

Why do we put our self esteem in the hands of 

complete strangers?

Helena Bonham Carter

Helena Bonham Carter - A művészetről

Valeri Tsenov

Szerintem az életben minden művészet. Amit csinálsz. Ahogyan öltözködsz. Ahogy szeretsz valakit, és ahogyan beszélsz. A mosolyod és a személyiséged. Amiben hiszel. Az összes álmod. Ahogyan a teát iszod. Ahogyan díszíted az otthonodat. Vagy ahogyan bulizol. A bevásárlólistád. Az étel, amit készítesz. A kézírásod. És ahogyan érzed magad. Az élet művészet.

I think everything in life is art. What you do. How you dress. The way you love someone, and how you talk. Your smile and your personality. What you believe in, and all your dreams. The way you drink your tea. How you decorate your home. Or party. Your grocery list. The food you make. How your writing looks. And the way you feel. Life is art.

Helena Bonham Carter

A nyughatatlanságról

 

 A kojot négy lelke

 

- Nagypapa, azt hiszem, tudom, mit keresnek a fehérek, miért nem nyugszanak soha. 

- Igazán? És elárulod nekem?

- Persze, Nagypapa. Úgy gondolom, a helyüket keresik az Élők nagy körében.

- Úgy gondolod, kisunokám? Igazad lehet. Ha ez így van, akkor segíthetnénk nekik megtalálni. 

A filmzene - Gauder Áron listája

 

Esterházy Péter - Az utolsó pillanatról

Az utolsó pillanat utolsósága az utolsó utániból látszik,

szükségszerűen későn.

Esterházy Péter - Harmonia Caelestis

Nemes Nagy Ágnes - A formátlan

 

A formátlan, a véghetetlen.

Belepusztulok, míg mondatomat

a végtelenből elrekesztem.

Homokkal egy vödörnyi óceánt

kerítek el a semmi ellen.

Ez a viszonylagos öröklét

ép ésszel elviselhetetlen.

 

Forrás: Pura Poesia Juhász Annával #:25 Szabó T. Anna

Fodor Ákos - Curriculum vitae

      hommage à J. A. 

Gyomként, törődött kőkockák között 

lettem, nőttem. Senki sem üdvözölt 

üdvözült mosollyal: „Magom!" „Magzatom!", 

s nem ápolgattak át heven-fagyon. 

Okom panaszra? nincs, hiszen a Lényeg: 

hogy lehetek, mint milliárdnyi lények; 

így-úgy-amúgy. (Sokaknál sokkal jobban, 

s van, ki ha rám néz: szíve szebben dobban.) 

          Végtére, mégis, miről szól e dal? 

          Él, ki: ahogy; s ki mint tud: belehal.

Szilágyi Domokos - Hegyek, fák, füvek

Hegyek, fák, füvek, haragzöld, azúr menny, szívem rokonai,
kedvesek, emlékeimben látlak szelíden bólintani,
izmaim is emlékeznek ernyedőn, erdők, titok-ösvények, farkas szagúak,lombkunyhók, égboltnyi lombfelhők, csukott szemű lombalagutak,
fürdik, frissül a fáradtság itt, ahol a konok csönd üget,
róttam az erdőt, lépéseimből róttam nesz-betűket,
libegő muzsikát, lobogó kedvet mosolygós fák alá,
nap vére hullott, mintha leterített szarvas kínját kiáltaná,
nap vére hullott, elöntött a mindenség-fia-fény-suhogás,
szívemen, mint ághegyen mókus, ült a várakozás,
vagy mint az éjszaka tetején a liliomszirmú csillagok
- pilla mögé bújt szemek, melyekbe a nappali fény belefagyott -:
a várakozás, hogy olvashassam remény-virág-betűitek,
s belém leheljétek a mindenség erejét, hegyek, fák, füvek.

Hegyek, fák, füvek, erdők, haragzöld, azúr menny, szívem rokonai,
kedvesek, emlékeimben látlak szelíden bólintani,
szelíden - ti vagytok a jóság -; meghitten - ti vagytok a csönd -;
jobbik felem tibennetek önnönmagának köszön;
ti vagytok a béke: levegő, hogy lélegezhessék az emberiség,
ti vagytok a fegyver, védekezni, a halál ha újra kísért;
küldtök fényes magasságokba, agyunk-szemünk szoktatni a végtelenhez,
az elmúlás mihozzánk miattatok és érettetek türelmes,
ózon-leheletű tájak, források, ti, erdők csillagai,
titeket hívtalak-hívlak-idézlek vidítani, segíteni,
ha ujjaim begyén kiillan az akarás, szememből fénytelen porba hull a fény,
ti élesztitek újjá, ti, gazdag szívűek, az újjászülető reményt,
tőletek orozzam a szót, a muzsikát, az észt, a szívet,
tőletek, mindig tőletek, hegyek, erdők, fák, füvek.

Hegyek, fák, füvek, ágak, haragzöld, azúr menny, szívem rokonai,
titeket hívtalak-hívlak-idézlek vidítani, segíteni,
karcsú sziklák, szépfejűek, felhőlépők, bátorítók,
szélben dzsiggelő bokor-gyermekek, gondolkodó, komoly fenyők,
táncos patakok, újjáteremtők, mint az asszonyi csók,
szemérmes kis tisztások, pihentetők, s mint a szerelem, újjászülők,
sűrű örömök szülei, kovácsoljátok bennem az acélpengésű akaratot -
simogató kéz, puha ágy, okos elme, akit bármikor szólíthatok,
ki sosem hagy el, ki érvel, meggyőz, s - tanácstalannak - tanácsot ad,
ölelő szerető, ki bánatot öl; nyugalmas öl, ki fiául fogad,
s biztat, hogy szép a harc, szép ez az emberi lét,
üt is, hogy eddzen, izzítja küzdelmem hevét,
ki hű hozzám, hogy hű maradjak és józan és fegyelmezett -
köszönöm nektek, hegyek és erdők, sziklák és lombok, fák, füvek.

(1964)

Szilágyi Domokos - Élnem adjatok