Károlyi Amy - Tárgyeset

 

A szeretet csak van és vár.
Ül lomb-árnyban,
ül fellegekben.

A szeretet csak van és vár,
hogy tárgya legyen,
kit szeressen.

 

 

Szabó T. Anna - Kirándulók dala

 

Felhőlomb, lombszoknya,
táncos fény: nos, hoppla!
Menj! Lelked fényes lesz:
táj vár rád, lélegzet.

 

Erdőben kóborló,
ösvényen vándorló:
jársz réten, tölgyesben,
hegycsúcson, völgyekben.

 

Felhőkkel, kék éggel
fény ringat, nézz széjjel,
minden lény téged vár:
értsd meg jól, nézd meg már.

 

Megtorpansz: nagy csend van!

Szél jár csak tág lombban.
„Szárnyam nőtt?” Meghökkensz.
Pördülj meg, s felröppensz!

 

Egy vagy sok más-léttel,
máshoggyal, másképpel,
erdő vagy, állat vagy -
nem baj, ha fáradt vagy.

 

Forrás

Kányádi Sándor - Májusi szellő

 Almavirággal
futkos a szellő,
akár egy kócos
semmirekellő.

Kócosnak kócos,
de nem mihaszna,
okot nem ád ő
soha panaszra.

Füttyöget olykor,
mintha ő volna
a kertek kedves
sárgarigója.

Meghintáztatja
ágon a fészket,
leszáll a földre:
fűhegyen lépked.

Illeg és billeg,
s ha dolga nincsen,
elüldögél egy
kék nefelejcsen.

Kodály Zoltán - A zene rendeltetése

 „Forgatós”-tánc - Székelyföld, Jobbágytelke

 

A zene rendeltetése: belső világunk jobb megismerése, felvirágozása és kiteljesedése. A népek legendáit isteni eredetűnek tartják. S ahol az emberi megismerés határait érjük, ott a zene még túlmutat rajtuk, olyan világba, melyet megismerni nem, csak sejteni lehet.

Kodály Zoltán

Rédei Gréta - Telehold ujja ...

Telehold ujja
cseresznyefa karjait
végigsimítja

Forrás: ELTE Füvészkert 

Váci Mihály - Jegenye-fényben

A búzafények áramló mennyében
szinte dúdolva jött a gyalogút
ezerfelől - és vezette kézen
a tarisznyába botló kisfiúk
s a pipacskendős kislányok hadát.

Jöttek a gyerekek, s gyíkot keresve
lesték, hol remeg az út menti fű,
s ha csirkéit sírva hívta a fürj:
a suhogó búzában törve, messze
kószáltak - odahagyva az utat.

Fejük felett összecsapott a fénytelt
kalászok íve - ám egyik se félt,
hogy eltéved, mert a fészekhez-térdelt
gyerek is, ha felvetette fejét,
minden tájról látta a jegenyét,

amit zöld gyertyaként még nyolcvan éve
tűztek le az iskola tövinél,
hogy örök-érzékeny szelekben égve
hívja azt, akit öröme sző fénybe,
vagy gondja barázdáin mendegél.

S a jegenye - zöld máglya - égre lobbant
a pusztában:- s hol tornyok nincsenek,
harang se zeng, hirdeti roppant
hitét, kiáltva, fényben, viharokban:
- Gyermekek, népek, erre jöjjetek!

Százezer külön mozdulású vágy van

benne- de minden ággal egy irányba,
csak fel!- a fény egébe tör zokogva,
hogy lángra gyújtsa, hívja, felemelje
azt, ki fáradtan hullna a homokra.

Vad, tragikus fohászú lélek:- éber
ezüst tükröket a Mindenségbe tart,
és felelősen minden levelével
figyel, jelez hajnalt, távol vihart.

Csak vándormadár száll rá néha: éjjel
hulló csillag reszket meg levelén:
hozzá a por szürke leple nem ér fel,
sem a csalán s a gazok tövise.
Csak vihar töri s villámmal a fény.

Ilyen kívántam lenni én is, ott, a
homokba szúrt nyárfa:- a tanító,
ki fénybe tör, ragyogó hit a lombja,
irány azoknak, jel és biztató,
kik jönnek barázdákban botladozva.

Forrás

Kiss Judit Ágnes - Füstbe ment

        Ne lepődjön meg, anyám, hogy magázom.
        Nem tudom, anyám-e még azon a másik világon.
        (Jónás Tamás)
 

Ha viszontlátás létezik
a meghalás után,
miként fogom szólítani
rég nem látott anyám?

 

És ő? Becéz, mint kisbabát,
vagy felnőttnek tekint?
Felismer, hogyha füst, ha por
vagyok csak test szerint?

 

És ő ki lesz? A lány, akit
nem ismertem soha?
A szenvedő, kit kénytelen
átengedtem oda?

 

Halálom után lesz nekem
egyáltalán anyám?
Vagy hideg szél ringat csak el,
mint levélkét a fán?

Szép versek 2024 – Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2024 (válogatta: Turi Tímea)

Kiss Judit Ágnes

Forrás