Akik megvilágítják a lelkünk, a szellemünk.
Amit helyettünk öntenek szavakba olyan ékesen vagy olyan magától értetődő egyszerűséggel. Olyan szívderítően vagy olyan inspirálóan. Olyan finoman vagy olyan leplezetlenül, pontosan. És akik eldalolják azt.
Mi van, ha nincs cél? Mert nincs cél. Az élet önmagában is cél. Nincs szüksége semmilyen célra. Ez a kérdés azért merül fel, mert még nem ízlelted meg az élet csodáját. Ez a kérdés azért merül fel, mert nem ismerted fel annak a mérhetetlenségét, hogy mit jelent embernek lenni. Mert túlságosan mesés. Túl fantasztikus. Túlságosan elképesztő. Miért kérdeznéd, hogy „Miért?”? Egyelőre szűkösnek, sivárnak tapasztalod az életed. Néhanapján akad néhány élmény, ami tovább lendít, de a többi nagyon jelentéktelen: felkelsz reggel, elmész a mosdóba, reggelit főzöl, eszel vagy elmész az irodába. Ha az életed minden pillanata túlárad és pezseg benned, a „Miért?” nevetséges kérdéssé válik, nem igaz?
~ o ~ o ~ o ~
What if there is no purpose? And there is no purpose. Life is a purpose in itself. It doesn't need any purpose. This question comes up because you have not tasted the grandeur of life. This question comes up because you have not realised the immensity of what it means to be a human. It's too fabulous. It's too fantasic. It's too stupenduous. Why would you ask "Why?"?
Right now it's meager. Here and there, there are some experiences to keep your life going. The rest of it is too meager; getting up in the morning, going to the toilet, cooking breakfast, eating or going to the office.
If every moment of your life becomes exuberant and bursting within you, "Why?' would be a ridiculous question, isn't it?
Az
ember sorsában végbemenő csodákat sok szenvedés, belátás, s a tudat
mélyrétegeiben végbemenő folyamatok előzik meg. Nem szeszélyes, Isteni
játék dobja oda kegyelemképpen. A kegyelem gyökere mélyen a vizek alá nyúlik le, mint a tó felszínén kinyíló vízililiomé.
A menyasszony szép virág, koszorúja gyöngyvirág. Az a boldog vőlegény, ki azt mondja az enyém. A menyasszony gyöngykoszorú, csak az én szívem szomorú. A menyasszony szíve bája, boldog minden dobbanása.
Virágos a fa teteje,
Koszorús a leány feje.
Hullani kell a virágnak,
Esküdni kell a leánynak.
Gyere, rózsám, gyere már,
Mer a szivem téged vár!
Téged óhajt, téged vár,
Téged csókolni nem kár.
A menyasszony szép virág / A kapuba a szekér (gyűjtés)
Az uisce: víz. És fionn: a tiszta víz. Merülj belé, nem gael a víz: görög. A fionn uiscén felizzó főnix-tűz.
Idegenszavú barbárok, ne bízz Badar beszédükben, így a görög. De megtisztult a nyelv, akár a víz,
Ajándékul rájuk hagyott örök, Főnixláng és fionn uisce vis-à-vis Egymás szavába pattog és csörög.
A dombtetőn a máglya messzi tűz, Hajósok partra szállnak, ég dörög, Lecseng, és értik már, mit mond a víz.
Új érkezők leltek hazát, pörög A nyelvük, és beszédük tiszta íz, Megértve lenni, szólni: örömök.
Elmés beszédünk folyjon, mint a víz, Lobogjon, mint a jelző fénykörök, Tekintet tengerén szemünkbe néz A fionn uiscén felizzó főnix-tűz.
Evellei Kata és Dányi Dani fordítása
Seamus Heaney előszava (részlet)
A májusünnep (May Day), ír nyelven Bealtaine, az egykor Európa jelentős részén használt kelta naptár szerint a lobogó tűznek és a nyár első napjának ünnepe volt: ezzel indult az év négy nagy szakaszának egyike. A kora ír Leabhar Gabhála (Hódítások könyve) szerint a sziget varázserővel bíró őslakosai, a Tuatha Dé Danaan, Bealtaine ünnepnapján szálltak partra; egy 9. századi szöveg pedig arról ír, hogy a druidák ezen a napon hajtották ki a nyájakat két tűzrakás között a legelőre. [...]
Vannak azonban, akik szerint a Phoenix Park (‘Főnix park’) neve az ír ‘fionn uisce’ szóösszetételből származik, amelynek jelentése “tiszta víz”. Ez az egybecsengés adta számomra az alapötletet. A vers a Horatius által carmen sæculareként meghatározott műfajba tartozik: olyan költemény, amely a történelmi kor, a sæculum valamely fontos eseményét köszönti és ünnepli.
Uisce: water. And fionn: the water's clear. But dip and find this Gaelic water Greek: A phoenix flames upon fionn uisce here.
Strangers were barbaroi to the Greek ear. Now let the heirs of all who could not speak The language, whose ba-babbling was unclear,
Come with their gift of tongues past each frontier And find the answering voices that they seek As fionn and uisce answer phoenix here.
The May Day hills were burning, far and near, When our land's first footers beached boats in the creek In uisce, fionn, strange words that soon grew clear;
So on a day when newcomers appear Let it be a homecoming and let us speak The unstrange word, as it behoves us here,
Move lips, move minds and make new meanings flare Like ancient beacons signalling, peak to peak, From middle sea to north sea, shining clear As phoenix flame upon fionn uisce here.