Fodor Ákos - Alapszabályok

A vendégnek minden jár.
A vendég mindent mástól, ajándékba kap.
A vendégnek előbb-utóbb el kell mennie innen.
A vendég magával semmit nem vihet.
Mindenki vendég.

Radnóti Miklós - Szerelmes vers

Ott fenn a habos, fodor égen a lomha nap áll még,
majd hűvösen int s tovaúszik.
És itt a szemedben a gyöngyszinü, gyönge verőfény
permetegén ragyog által a kék.
Sárgán fut az ösvény,
vastag avar fedi rég!

Mert itt van az ősz. A diót leverik s a szobákban
már csöppen a csönd a falakról,
engedd fel a válladon álmodozó kicsi gerlét,
hull a levél, közelít a fagy és
eldől a merev rét,
hallod a halk zuhanást.

Ó évszakok őre, te drága, szelíd, de szeretlek!
s nem szeretek már soha mást.

Weöres Sándor - Rongyszőnyeg 46

Szállni, szállni
messze szállni,
meg-megállni,
réten hálni
jó dolgod van, szép madár!
Én meg, látod, mint az álom
szállok soha nem volt tájon
hol a lélek teste nélkül erre-arra jár.

Várnai Zseni - Összeíróív

Várnai Zseni kisfiával

Kitöltöm az összeíróívet:
Neve: Várnai Zseni,
foglalkozása: író.
Munkaadója: a mennyei bíró,
ki táplálja a madarakat
s az erdők vadjait télen...
és mint a sárgarigóké,
annyi a fizetésem.

Kérdések rohama kerget a rubrikákba,
felelnem kell, hiába,
mi dolgom itt a földön?
Ki volt apám, anyám,
időmet mivel töltöm?
Üzletem, ingatlanom,
szántóm, legelőm hol van?
Tüzetesen megjelölöm:
egy ezüst kráterben
a holdban.

Értékes ingóim?
Jaj, vallanom kell róluk!
A szívem fölött
két tündöklő gyémántot rejtek,
pontos megjelölésük:
egy fiú- és egy leánygyermek,
és homlokomon a sarki csillag
jégdiadémja fénylik...
Mióta űzöm iparomat?
Öröktől fogva... a végtelenségig.

Tekintetes Hivatal!
íme a vallomásom!
Az életem e rubrikákba zártam.
Lényegében
semmi okosat sem csináltam,
s öröklött roppant kincseim fecséltem,
könnyelműen
dobáltam el a szélben
ezüstjeim: a csillagom, a holdam,
s egy elátkozott fekete erdőn
a süket fáknak daloltam.

Fodor Ákos - Jelentés időm járásáról

Én derűlátó
vagyok, mert borút nézni
már nem érek rá.

Szabó T. Anna - Február

Hallod, hogy pendül az ég? Jön a szél!
Zsendül a földben a nedv, fut a vér,
bizsereg a magban a lomb meg a fény –
túl vagyunk lassan a tél nehezén.

Olvad a hó, fenn fordul a nap,
kiböködi a hideg csillagokat,
döccen a vén Föld rossz kerekén –
túl vagyunk mégis a tél nehezén.

Jaj, milyen évszak! Hosszú, sötét.
Óvtuk az otthon csöpp melegét.
Biccen az új ág, zsenge remény:
túl vagyunk, úgy-e, a tél nehezén?

Jön, jön a szél, friss föld szaga száll,
létre gyötörte magát a halál,
nincs lehetetlen, van te meg én –
túl vagyunk, látod, a tél nehezén.

Ágh István - Virágosat álmodtam

Édesanyám,
virágosat álmodtam,
napraforgó-
virág voltam álmomban,
édesanyám,
te meg fényes nap voltál,
napkeltétől
napnyugtáig ragyogtál.