Szabolcsi Viktória - Átjárás

Az első anyák napját, amit veled ünnepeltem,
elverte a jégeső. Mogyorónyi jégdarabok pattogtak
a fűben a gyermekláncfű között, mint megannyi
fehér bolha egy zöldszőrű állaton. Az ablakból néztük,
te minden erőddel belém kapaszkodtál, nem akartál
beleülni az etetőszékbe, amikor pedig átnyúltam előtted
valamiért, elkaptad a karom, és beleszívtál, apró
bevérzéseket hagyva ott magad után. Sokáig esett, egész
fehér lett a terasz, mint hóesésben, a gyümölcsfákról
pedig mind lement a virág. A szirmok éppúgy fehérlettek
a fűben, mint a leesett jég. Ahogy vége lett, dörzsölni
kezdted a szemed, ölbe vettelek, áfonyától kék nyálad
a blúzomra folyt, körmeid vadul belém mélyesztetted,
állad a vállgödrömbe esett, és elaludtál. Tavaly ugyanezen
a napon a kanapén kucorogtam sírva, hallgattam a neten
rendelt ultrahangkészülékkel a szívverésed, ahogy, mint
pókháló két fa közé, észrevétlen növekedsz bennem, és
nem akartam, hogy kibújj onnan. De persze kinőttél
belőlem, mint hagyma burkaiból a virág. Kongó üreg
maradtam utánad, fogtalak szorosan hónapokon át, hogy
összetarts. Most pedig úgy kell lefejtenem magamról a
karjaid, fel ne kelj, reggelente úgy kell kilopóznom az
ágyból, meg ne sejtsd, hogy épp elhagyni készüllek.
A testem, ami a te burkod volt, biciklire ültetem, és
messzire viszem, ahelyett, hogy köréd csavarnám. Este
hazajövök hozzád, te úgy örülsz, hogy belém harapsz,
hosszan gagyogsz, talán még mindig a jégesőt
meséled, talán a lehullott szirmokat, talán
egymást, vagy talán már rájöttél, hogy kettőnkből
egy vagy, és akárhogy bújhatsz, már nincsen átjárás.

Forrás 

Szabolcsi Viktória

Lackfi János - Mióta készülök ..

Reich Károly

Mióta készülök, hogy elmondjam neked,

hányféle egybeszűrt mintázat fénye-visszfénye

vagy te bennem, tükröződésekkel, falevelek

sárga tenyereivel, táncoló vízi lények

zsibongásával teleszórt felszínű patak,

melynek tarkasága elemezhetetlen,

jó, nem is elemzésre teremtetett, szalad

csupán a maga útján, soha meg nem

torpan, éppígy zajlasz te bennem

örökké változón s változatlanul.

Egy vers vékony hajtűjével próbállak

egybefogni, a szerelemtől tanul

meg az ember, ez a lelkes állat

lemondani arról az illúzióról, hogy a

dolgok megragadhatók lennének,

pedig semmi sem az. Körülbelül oda

jutok hajcsatjaimmal, annyit érek

el velük, mintha a tengert csipesz

segítségével szedegetném össze, vagy ha

a lakásban talált hajszálakból heves

izgalommal próbálnám mihaszna

módra rekonstruálni a hajzuhatagot,

melybe ujjaim ménesét annyiszor már

kicsaptam, kedvükre bóklásztak ott.

Még mindig nem tudom elmondani

neked, hogy semmi se fontosabb annál,

mikor őszintén öntöd ki azt, ami

rólam s munkáimról áll össze benned,

nem puszta visszhang a szavad,

gondosan latolod a frissen termett

szókat, egyik kiállja tekinteted tüzét,

másik ellobban, s én tanulok tőled

magammá lenni. Megannyi év,

mennyi zsákutca öklend ki engem, mire

lehetek végre valakivé, aki hasonlít rám,

akit te látsz csak tisztán, s talán te is csak

álmodó szemhéjad mögött, mikor kibontlak

a sötétből, feléd fordulva, óvakodó

ujjakkal, laza árnykását kotorva félre,

és megsemmisülhet köröttünk Pompeji,

te újra megszületsz a hamuból végre,

s heverünk itt, szerelmünk szobrai.

Forrás: János FB oldala

Bukovenszki-Nagy Eszter - Porig

Földeletlen.

Ezt mondja a villanyszerelő
– mindig villanyszeretőnek hívom –,
azért újra a rövidzárlat, a szikra.
Régi vezeték, könnyedén törik, szakad,
kész csoda, hogy nem égett porig
az egész kóceráj.

Földeletlen.
Ezt mondja az okkult telepata
– tevepatának értettem először, bocsánat –,
szóval földeletlen, vagyis
hantolatlan
– a hántolatlan szotyi jut eszembe,
makuka, mi így mondjuk Borsodban –.

Eltemetetlenség
lebeg az életében, folytatta, az kísérti,
látom az aurájában az idegen izzást,
a múlt foltja, le kéne zárni,
és nem be,
elgyászolni, majd eltemetni,
ne legyen föld feletti
– mint én voltam fél méterrel,
mikor fehér ruha,
fejemen őszi tündérkoszorú –,
különben porig égeti
– és itt körbemutat rajtam –
az egész kócerájt.

Bukovenszki-Nagy Eszter

Forrás

Varró Dániel - Maszat-hegyi naptár, Február

Esők szaladnak piszkafa-lábon,

most tiszta az égbolt, most havazgat,

a hónapvégi maszkabálon

a tél beöltözik tavasznak.

Felébred a medve kócos orral,

szemében álmok zöld csipája,

kinéz a barlangból, és ó, jaj,

bajszát a napfény megcibálja.

Forrás

Johann Wolfgang von Goethe - Aki nem leli önmagát ...

Aki nem leli önmagát, az semmit se lel maga körül.

Az ​ifjú Werther szenvedései

mi van velem mostanában ...

Megkérdezték, mi van velem mostanában.

Nem tudtam, hogyan is mondjam el, hogy épp

újjáépítem, ami a múltban összetört,

helyreállítom az idegrendszeremet,

újra tanulom, mi a biztonság,

kijövök a túlélő üzemmódból,

visszaszerzem az erőmet.

Így azt mondtam:

„Semmi különös.”

They asked what I have been up to.
I did not know how to say
rebuilding what history broke.
rewiring my nervous system.
relearning safety.
moving out of survival.
reclaiming my power.
So I said
"not much.”

Forrás - Eredete ismeretlen.

A túlélő üzemmódról

Nausicaa Twila - A művészetről

Ha ezt a káoszt művészetté tudod alakítani, akkor te, kedvesem, alkimista vagy.

If you can take this chaos and make it into art, then you, my dear, are an alchemist.

Nausicaa Twila

Palya Bea - Torkomban ég, szívemben ég

Anahíta Galéria - Főnix

Tüzet viszek, torkomban ég

Tűzből, hangból sosem elég

Tüzet viszek, torkomban ég

Hangom forró gyönyörűség

Tüzet hozok, tűz a szívem

Az ég tudja, mi lesz velem

Olvad a vas, ég az agyag

Tűzbe teszek szívet, agyat

Tüzet hozok, tűz a szívem

Félek, vajon mi lesz velem

Megégek és elolvadok

Félelmemen áttáncolok

Tüzet viszek, szívemben ég

Bátorságom gyönyörűség

Tüzet viszek, szívemben ég

Tűzből, szívből sosem elég

Tüzet viszek 3. tétel

 

Major Petra - Garantált

újjászületés:

végleg eltávozni a

félők sorából

Forrás

Doris Mühringen - Utazzunk

Utazzunk

De hová

Kérdem

Haza

De az hol van

Kérdem

Benn

Feleli a hang

Forrás

Doris Mühringen

Alain de Botton - némileg őrültek ...

Susan Seddon Boulet

Nem szükséges állandóan észszerűen viselkednünk ahhoz, hogy jól működjenek a kapcsolataink, mindössze arra kell rájönnünk, hogyan tudjuk alkalmanként jó szívvel beismerni, hogy egy-két területen némileg őrültek vagyunk.

Alain de Botton

Forrás

Szabó T. Anna - Három szonett a kilencven éves Lator Lászlónak

1.
A józanságban mennyi alkohol van,

a tiszta szemben mennyi tiszta szesz:
fakérgen gombát, bogarat a porban,
bár egészet néz, részt is észrevesz,
és megemeli, testet enyhe mámor,
átborzongatja, mint a szerelem,
kilát a térből és kilát a mából,
csak földi súlya tartja idelenn,
de nem tántorog, ismeri a járást,
a szédülésben is magára lel,
mert élvezi az érzést és a látást,
és megosztja, ha kell, mindenkivel.
Színjózanul a gyönyört elbeszéli,
aki a lelket teljes testtel éli.

2.
Aki a lelket teljes testtel éli,
és szenvedéllyel szítja szellemét,
ki észben észak, de érzékben déli,
föld rögét tudja és ég fellegét,
a szavak súlyát egyenként leméri,
a megnevezés ízét ismeri,
ki tudni tanít, és tudva reméli,
hogy ördögi nincs, de van isteni,
ki figyelemmel, okos fegyelemmel
józanságra és mámorra kapat,
mutatja, hogy lesz szellemé az ember,
és szenvedélyben párja nem akad -
kit utol nem ér a por és a kor,
ő az, csakis: a kortalan Lator.

Forrás

Részlet

Vaskor Gréta - Másét meg nem szőheted

Egy kastély, s egy szoba...benne a lány szövi a szőttesét szövi 7 évig
a madarat, szövi bele a virágot,
a világot szövi,
a menekülést.
A szoba elhagyott, ki szőheti tovább a megkezdettet, ki fejezheti be?

"Kihirdette a király az egész országban, hogy aki a megkezdett szőttest befejezi, az lesz a királyné, azt veszi feleségül!...Meghallotta ezt egy hercegkisasszony, aki a szövésben ügyes volt, és megpróbálta befejezni a félbemaradt munkát. De a hercegkisasszony a mintával sehogy nem boldogult. Ha a színén szőtte, nem fogyott a szál, ha a fonákján, akkor mindjárt elakadt...ilyen nehéz mintával még nem akadt dolgom! Holtomig itt ülhetek akkor sem tudom befejezni!"

A másét nem szőheted, befejezni nem tudod, szőheted a színén, lehet a fonákján, a mintát folytatni nem tudhatod!
A minta nem a tiéd!
Másét folytatni nem lehet
azt a világot megérteni,
nem ismeri az ujj,
nem a mozdulat!
Mégis próbálod?
Másét nem szőheted!

"S akkor a lány leült a szövőszék elé, felfejtette, amit a hercegkisasszony rosszul csinált, s aztán gyorsan haladt a munkával..."

Sződd a sajátod,
a másét csodálhatod!

Mese: Királylány a szigeten

Forrás

Bartók Béla - A dalról és a táncról

Meggyőződésemmé vált, hogy a magyar paraszt embert dalra és táncra ugyanaz az erő fakasztja, amely tavasszal a rétet virágba borítja....

Bartók Béla

Forrás: Born Gergely - Táncra lábom... A test teljes imája I. rész

Major Petra - A szeretet matematikája

Osztva szorzódik.

Major Petra

Illuva - Tél, ami ÉL

Kilian Schoenberger Photography

Halvány visszhangok

Friss hóban lüktető csend

Lélegzik a táj

Forrás

Tóth Árpád - A fa

 

Oh nézd a furcsa ferde fát,

Mint hajlik a patakon át,

Oh lehet-e, hogy ne szeresd,

Hogy benne társad ne keresd?

Már ága között az arany napot

Nem tartja, madara elhallgatott,

Virága nincs már, sem gyümölcse,

Ő mégis áll, az alkony bölcse,

Mint a tünődő, ki ily estelen

A végtelen titkába elmerűl

És testtel is szelíden arra dűl,

Amerre lelke vonja testtelen...

Márai Sándor - A rendről

 

Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben … Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra … Megértek, nem éppen hajlamaikkal vagy szeszélyeikkel, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között.

 

Márai Sándor - Eszter hagyatéka

Botos Orsolya - Azok látnak minket a legkevésbé ...

Azok látnak minket a legkevésbé, akik meg vannak győződve arról, hogy milyenek vagyunk.

 
Botos Orsolya

Pilinszky János - A nap születése

S amikor reggel palotája kristálytermében fölébredt a fény, s hosszan nyújtózva éledezni és emelkedni kezdett - hirtelen olyan ujjongás fogadta a földön, nagyobb, mint az első nap öröme. Mert akkor már tudhatták mindenek, hogy azután az éjszaka csak álom, amit a fénylő valóság követ.

Forrás

Részlet

Nagy László - Csönd

OPhoto

Táncol a csönd fehér tarlón,

trombitája égszin virág,

hatalmától megnémulnak

nádasok és bölömbikák.

Táncol a csönd háztetőkön,

fáradtaknak jó az álom,

ablak alatt, kertek alatt

csukott szájjal danolászom.

Részlet

Brené Brown - Érdemes vagy ...

Az idő egyre fogy. Felfedezetlen kalandok várnak rád. Nem élheted úgy az életedet, hogy azon morfondírozol, mit gondolnak mások. Érdemes vagy a szeretetre és összetartozásra a születésedtől fogva. Bátorság és merészség áramlik rajtad keresztül. Arra születtél, hogy a teljes szíveddel élj és szeress. Itt az idő, hogy megmutasd magad és láthatóvá válj.

Time is growing short. There are unexplored adventures ahead of you. You can’t live the rest of your life worried about what other people think. You were born worthy of love and belonging.
Courage and daring are coursing through you. You were made to live and love with your whole heart. It’s time to show up and be seen.

Brené Brown - The Midlife Unraveling

A csodákról

Stephanie Law Art - Raven

A csodák természetes módon, a szeretet megnyilvánulásaiként következnek be. A valódi csoda mindig az azt ihlető szeretet. Azaz minden csoda, ami a szeretetből fakad. 

A csodák tanítása, TSZ. 1. I. 3.

Tóth Árpád - Január

Rossz időket élünk, hogy fessem ki jónak?
Ki hisz ma Százéves Jövendőmondónak?
Mikor maga sem hisz, öreg csont, magának,
Húzván gond gyümölcse vén ágát nyakának?

Mégis, hivatalból, ő lévén az ember,
Kinél a naptáros jobb időket rendel,
Varázsló-süvegét most is félrecsapva,
Üti a jövendő kongó űrét csapra:

Csorduljon sok jóval a sok jövő hónap,
Rossz nap elmaradjon, több legyen a jó nap,
A rossz úgy se jöjjön, ha ki tán hivatja, -
Ez legyen az új év legszebbik divatja!

Lackfi János - Mi az öröm?

Mi az öröm? A szemetesbe

Csont nélkül találni bele.

Kivárni három és fél percet,

Ázzon a tea levele.

Érezni, hogy kit régen ringatsz,

Elernyedt már a kicsi test,

Lesni, ahogy nem létező kéz

Minden bokrot deresre fest.

Hibátlan almába harapni,

Íz rohangáljon ínyeden.

Érvényes jegyet kalauznak

Mutatni frissen, bűntelen.

Kutya szőrébe beletúrni,

S tudni, hogy nem harap beléd,

Lelkifúró nélkül kitépni

A kenyér lágy, foszlós belét.

Rájönni, félregombolt inged

Újragombolni van idő,

Figyelni, ahogy levegővel

Telik, majd ürül a tüdő.

Buszt elérni, nagy jattot adni,

Fagyit nyalni, dobni havat,

Számolni, a földön utánad

Összesen hány lábnyom marad.

János ESŐTÁNC című kötetéből

Torma Judit - Gondolat

Suhanó,

Villanó,

Gyertyafénybe surranó.

Észlelő,

Késztető,

Gondolatba fészkelő.

Átható.

Megtartó.

Soha el nem mondható.

Weöres Sándor - Bucsuzó

1

Mit adhatok? majdnem semmit: tanácsot.
Ezernyi sors közül nem léphetek
sorsodba, míg rád örvény torka tátog,
hogy magad ellen is megvédjelek.

2
Mit vágy kér: lopd és rabold magadnak;
mit lényed kér: bőven terítve van.
Csupán a káprázatok szomjuhoznak,
a valóság nem eped szomjasan.

3
Bármennyi gonoszságod, balgaságod
nem is súrolja tiszta mélyedet.
Ha szövevényed és kéged lehámlott,
kiáll, mint pőre szirt, a szeretet.

Forrás

Muzsikás együttes - Adjon Isten

Adjon Isten mind jobbat, mind jobbat,

Ne csak mindig a rosszat, a rosszat.

Mitől félünk, mentsen meg, mentsen meg,

Amit várunk, legyen meg, legyen meg.

Adjon Isten minden jót, minden jót,

Jobb időt, mint tavaly volt, tavaly volt,

Sok örömet e házba, e házba,

Boldogságot hazánkba, hazánkba.