Pál Feri - Szabadon

Tudtátok-e azt, hogy az életben nincs egyetlen kapcsolat, egyetlen történés sem, amelyet nem ti fejezhettek be szabadon? Minden élettörténetet szabadon befejezhettek! Még azokat is, amelyekben a másik szereplő már nem is él ezen a földön. Ez furcsán hangozhat, de hadd hozzak rá példát. Sok amerikai filmben jelenik meg a vége felé egy felirat, hogy 'tíz év múlva'. Tíz év múlva pedig ugyanazok a szereplők tűnnek fel a vásznon – lehet, hogy csak egyetlen percre, de azzal fejeződik be a történet, nem azzal a két órával, amit előtte láttunk. Tulajdonképpen az életünk minden történetét szabadságunkban áll befejezni, és újból befejezni úgy, ahogy akarjuk. Az én szüleim nem élnek már, de ez egy kicsit sem lehetetleníti el azt, hogy beszéljek velük. Hogy beszélgessünk. Idebenn. Csodálatos élmény, amikor valamit felismerek például az anyukámmal való kapcsolatomban, és azt mondom magamban: „Te, anyu, én rájöttem valamire, és most szeretném megosztani veled is!” Vagy azt, hogy: „Bocsáss meg, micsoda marhaságokat csináltam, amikor serdülő voltam!” Ettől a pillanattól kezdve kettőnk története ezzel a felkiáltással fejeződik be. Nem azzal, amikor ő meghal, hanem utána tíz évvel, amikor rá gondolok, és azt mondom, hogy 'bocsáss meg, anya!' Vagy azt mondom: 'azért, anya, itt belül még dühös vagyok rád egy kicsit'. Tehát életem valamennyi történetét befejezhetem, a legfájdalmasabbat, a legnyomorultabbat, a legszívbemarkolóbbat is. Még ott is, ahol a halálos sebet megkaptam, van annyi szabadságom, hogy írjak egy utolsó jelenetet. Egy zárójelenetet.

Pál Feri

Tóth Krisztina - Keskeny szoba

Eleinte még mindent hazavittem.

Metróztam kisszekrénnyel, képkerettel.
A legnehezebb ezt volt megtanulni:
hogy az emberek itt mindent kiraknak.

Faragott fotelt, lámpát, gyerekágyat.
Gyakran álltam a szakadó esőben,
és nézegettem egy horpadt ágybetétet,
vagy egy kaspóval szálltam fel a buszra.

Van mindenünk, hogy ehessünk, aludjunk.
Semmi se kell már, lehajolok mégis:
megfordítok egy sáros nagykabátot,
mintha megnézném, hogy tényleg halott-e.

Ha nem vagy otthon, fejben rendezel be
titkos szobákat, talált bútorokkal.
Belekotorsz a kidobott ruhákba,
hogy felismersz-e valamit a múltból.

Itt ez a vers is: rögtön telehordtam
tömött szatyrokkal, székekkel, komóddal.
Alig lehet a sorok közt haladni,
és a fal mellett kijutni belőle.

Forrás

Sárvári György - Az intuícióról

Az igazi irány egy folyamatosan bontakozó út, 

amely bennem tárul fel, de meghalad engem.

Az intuícióról és a szolgálatról

Tóth Krisztina - Éjjeli haiku

Léptek helyére

Hold tűje hímez csendben

Árnyékvirágot

Forrás: Tóth Krisztina oldala

Tóth Árpád - Elejtetted a napot

 

Rád gondoltam délután,

Fönn az arany nap sütött,

S lehunyt szemhéjaimon

Rózsaszínnel átütött. 

 

Fáradt arcom szeliden

Tüzesítette a fény,

S szemlehunyva a szokott

Utazásra vártam én, 

 

Arra, mikor - halk hajó

Titokzatos tengeren -

Fekvőszékem útrakél,

S lázam sodrán ring velem 

 

Felelőtlen, gyönyörű

Fantázia-tájakig,

Ahol romló életem

Némely bús álma lakik: 

 

Mindaz, ami sohse lesz,

Mindaz, ami sohse volt -

Így indultam ma is el,

Húnyt szemekkel, mint a holt, 

 

Álmodozni: életet.

És úgy hajlott rám a nap,

Mintha pilláimra a

Rózsaszínű parazsat 

 

Az a szent fény ejtené,

Mit még ott látott a szem

Isten-atyja kebelén,

S melyre szomjas szüntelen. 

 

És egyszerre úgy esett,

Telin, forrón, hirtelen

Rád gondoltam s arra, hogy

Messze vagy, és jaj nekem. 

 

És megriadt szemeim

Felpattantak: a hegyek

Csúcsain már pirosan

Búsultak a fellegek. 

 

És egy furcsa vízió

Vad erővel elkapott.

Úgy éreztem: kezeid

Tartották ma a napot. 

 

Azért volt oly különös,

Minden fénynél édesebb,

És én ezt csak most tudom,

Amikor már este lett, 

 

Mikor kezed fáradtan

Elejti már a napot,

S szívemben is csöndesen

Elhallgatnak a dalok. 

1927

 

Forrás

Tóth Krisztina - Matrjoska

Bennem lakó anyám felébreszt éjjelente.

Üvöltve rádiózik, rosszul hallja a múltat.
Ha kimegyek a mosdóba, a lámpafényben
kiül az arcomra és visszabámul.

Az öregek otthonából már kitették,
most bennem él és használja a hangom.
Ha elküldöm, ütögeti a szívem,
belülről visszerekkel megkötöz.

Kiabál a fiammal, lecsavarja a fűtést,
hülyén sminkel, hamisan énekel.
Nem hagy aludni, beszélgetni szeretne,
próbál rávenni, hogy én legyek ő.

Ha nem felelek, elkezdi unalmában
szólongatni a bennem lévő anyákat,
az összes héjat, levedlett, régi testet,
és hajnalig sorolja a nevüket.

A legbelső anyám egy hallgatag sejt.
Virraszt a mormolásban éjszaka,
membránkendőjét hirtelen ledobja,
és elindul, hogy végre csend legyen.

Wass Albert - Ott volt a tavasz...

Ott volt a tavasz. Minden fa látta már. Minden fűszál. A kövek. A vizek. A bükkök alatt egy hóvirág óvatosan elődugta a fejét. Körülnézett. Aztán egészen halkan elkezdett csilingelni.

A funtineli boszorkány

Lackfi János - (...tali a műtárggyal

Nem tudtam, hogy ma lesz tali

a műtárggyal, mely asztali
fénnyel csurig csak álldogál,
zöldizzásból készült pohár,
s még kevésbé sejtettem én,
hogy a pohárnak túlfelén
optikai ikertesó
szikrázik, mint fényben a só
vagy hómezők vagy drágakő,
mert poharunknak mása nő,
tükröződésből hirtelen
kikanyarítva itt terem,
csillámló tűzörvényt kavar,
féregjáratot nyit hamar,
s átkukkanthat kíváncsian
rajta keresztül tán egy an-
gyal, ezen a lángkapun
benyitva, szemlélem megun-
hatatlan kristálymetszetét,
mely a valóságot ma szét-
feszíti, és egy sávon át
beönti színarany borát.

Lackfi János oldala 2025.02.19.

Oubaitori

 

Az Oubaitori egy ősi japán kifejezés és a tavasszal virágzó négy fa - cseresznyevirág, szilva, barack és kajszibarack - kandzsi, azaz japán írásjegyeiből származik. 

Mindegyik virág a maga idejében virágzik, és az kifejezés azt a jelentést hordozza, hogy mindannyian a saját tempónkban növekedünk és virágzunk. 

The ancient Japanese idiom, Oubaitori, comes from the kanji for the four trees that bloom in spring: 

cherry blossoms, plum, peach, and apricot. 

Each flower blooms in its own time, and the meaning behind the idiom is that we all grow and bloom at our own pace.

Forrás 

Della Hicks-Wilson - Az igazságodról

 Christian Schloe - Set Your Heart Free

Drágám,

nehéznek érzed magad

mert lassan

túlcsordul az igazságod.

Nyisd ki jobban a szádat.

Hagyd, hogy az igazság létezzen.

Valahol máshol is, mint

benned, a testedben.

~ o ~ o ~ o ~ 

Darling, 

you feel heavy

because you are 

too full of truth.

Open you mouth more.

let the truth exist

somewhere oher than

inside your body.

Della Hicks-Wilson - Small Cures

Forrás

Fodor Ákos - Tavasz, hajnal

 
Daloló ökörszem
2025.02.08.

hommage á Basho

Csöndszentélyt rombol
egy nagycsőrű kismadár:
„Élek! Itt vagyok!”

Szabó Lőrinc - Szövetség

 

Ágaink egybecsavarodtak,

gyökereink összefogóztak,

árnyunkba utasok heveredtek,

lombunkból madarak szárnyrakeltek, –

magunknak mi már megmaradjunk,

másnak, egymásnak annyit adtunk,

annyit kinlódtunk és mulattunk,

hogy vígak, búsak, rosszak és jók,

lettünk egy kicsit már hasonlók.

 

Mikor a sors összeültetett,

csemeték voltunk még, gyerekek,

fiatal társak, szövetkezők,

rosszabbak elől menekülők,

játszottunk tündéri fuvolákkal,

haragos, fekete trombitákkal,

nem törődve senki fiával:

elszakadók és összehajlók,

valami titokban hasonlók.

 

Aztán nőttünk – Védett az isten,

nincs fejsze, amely leterítsen,

jöttek ránk fénylő fegyverekkel,

mi álltunk hallgató sebekkel,

s ki ellenünk tört, keze fonnyadt,

szúrós tűzben csontja megolvadt,

háza bedőlt, szeme kisorvadt, –

s mi álltunk, két fa, virágba bomló,

elrendelt csodához hasonló.

 

S ez biztat, ez, az érthetetlen.

Mesében állunk, csoda-kertben, –

s ha mese, a fának is lehet szive,

zengünk is, ugy zeng a kettőnk hite,

mint a harangok, ha vasárnap

Kálvin lelkével nekiszállnak

az illatos, napos határnak:

jövőt zeng két hang, muzsikáló,

szétlüktetve egybefonódó.

 

Kétszer-egy sors az isten előtt,

szövetség nem lehet más se különb:

hogy én mi vagyok, nem tudom,

csak azt, hogy benned bizhatom:

bármennyit sírtál, hadakoztál,

jönne uj vihar, rámhajolnál,

magad ellen is átkarolnál:

egymásra fájva rászorulók,

lettünk mindenkihez hasonlók.

 

Két fa, együtt, testvéri lombban,

egyek vagyunk sok fájdalomban,

örömökben és kényszerekben,

máskép tán élni is lehetetlen:

magunknak hát már megmaradjunk,

gyökereinkről ne szaladjunk,

tavaszban, őszben gyarapodjunk,

legyünk hívők, bátrak, kitartók:

az örök reményhez hasonlók.

 

Forrás

Nemes Nagy Ágnes - Magas hegyekre áhitok

 

Magas hegyekre áhitok

hol megfejtődik száz titok,

hol nincsen bűn és nincs piszok,

csak fényes ég és nárciszok.

Forrás

Turi Tímea - Innen szép

Ahol én állok, onnan szép győzni.

Megtalálni rejtett tartalékokat.

Tapogatózni, csak araszolni,

és hirtelen ellátni messzire.

Ahonnan én nézek, nem néznek mások,

és én sem látok máshonnan, ahonnan ők.

Megbeszélem velük, de mire átkiáltok,

nem értenek, és őket én sem értem.

Útban a dombtetőre: innen szép győzni,

de hogy mászhatnék hegyet, istenem?

Az élelmem fogytán, és bár süt még a nap,

uram, tudod, hogy fázok éjjelente.

Ahol én mászok, onnan szép nyerni,

belátni, hogy a hegy miért magas;

és hogyha ez a hegy alólam elpereg,

az első szem, vigyázok, ne legyek magam.

Várni jó, ezt, igen, tényleg megtanultam,

és bármibe már megkapaszkodom.

Egy hegy tetején, itt, a déli féltekén:

ki tudja, most mélyen vagy magasan vagyok.

 

Forrás

Turi Tímea

A segítségről

 

Aki megpróbálja kisegíteni a pillangót a gubójából, megöli. Aki megpróbál egy csírát kisegíteni a magból, elpusztítja. Aki megpróbálja felébreszteni a tudatosságot valakiben, aki még nem áll készen, csak összezavarja. Vannak olyan dolgok, amelyeket nem lehet segítséggel előremozdítani; belülről kell elkezdődniük.

Whoever tries to help a butterfly out of its cocoon, kills it. Whoever tries to help a sprout out of seed, destroys it. Whoever tries to awaken consciousness in someone who is not ready, confuses them. There are certain things that cannot be helped; they must happen from the inside out.

(eredete ismeretlen)

Szepes Mária - Fényköszöntő

 

Milyen jó most nekem pihenni. 

Nem történik velem rossz semmi. 

Lelkemben méla csend dalol, 

távolodik, de örömöt dúdol. 

Surranva fölrepül a gond. 

Szépség van, lebegő, édeni Biosz. 

Ablakomon időpók sző csipkehálót. 

Két ködszála közt kisuhanok, 

hiszen nyitottak a dimenziók. 

Elérkezett az én világalkonyom, 

ajándék ez, mennyire nem bánom. 

Múlt és jövő között jelen vagyok. 

Csak az én hal meg. Én nem vagyok. 

E „nem vagyok” a legszebb dalnok. 

Vándorlok, kóborlok, szárnyalok, 

nem-énként boldog vagyok. 

Szikra, amely parázsként hunyorog. 

Örökmécs. A küszöbön majd átlobog.

 

Forrás

Helen Keller - Az útról

 

 

Az olyan helyekre vezető utakat, 

ahová érdemes eljutni, 

nem lehet lerövidíteni. 

 

Helen Keller

Rick Rubin - A művészetről

A művészet nem a felhasznált eszközben, anyagban vagy felszerelésben rejlik. Hanem abban, ahogy a világot látod.

 

Art isn't in the tools, material or equipment you use. 

It's in the way you see the world. 

Rick Rubin 

 

Forrás

Sadhguru - Az emberről

Emberként nem egy végleges teremtmény, hanem egy állandó folyamat vagy. Semmi sincs rögzítve – olyan lehetsz, amilyen lenni akarsz.

Sadhguru

Forrás

Fekete István - Az Élet ébredése

Elindult benne valami titokzatos reszketés, ami nagyobb volt mindennél, amiért volt és lett minden, elindult benne a teremtés lüktetése, az Élet.

A kis kukoricaszem élni kezdett. Szétfutott benne a szeretet melege, és engedni kezdett a téli zsugoriság keménysége. A kemény szem megpuhult, lisztje tej lett, héja bölcső, és a rügyező kis csíra elindult a nap felé.

 

Az erdő ébredése

Faludy György - Michelangelo utolsó imája

Üllőd a föld s az égi boltra állván
oly ívet írsz karoddal, mint a nap.
Hetvenhat éve állok fenn az állvány
deszkázatán, de nem találtalak.

Vésőm alatt porladva hullt a márvány
s öklömben torzó, vagy bálvány maradt.
Nem leltelek meg, illanó szivárvány,
ki ott ragyogtál minden kő alatt.

Magam lettem vén kőtömb, száz bozótban
megszaggatott, mogorva, durva, szótlan,
de lelkemben még égi fény ragyog.

Hogy tudnám testem börtönét levetni?
Üss rám, ha tudsz még vén bűnöst szeretni,
Istenszobrász! A márvány én vagyok.

 

(Firenze, 1935)

Forrás

Szabolcsi Erzsébet - Körforgás

Szikra voltam,
lánggá lettem,
fellobogva
lángra leltem,
lángnyelvekkel
ölelkeztem,
ellobbanva
hamu lettem.

 
Hamu voltam,
füstté válok,
füstként felhők
közé szállok.
Felhőhabként
messze futok,
esőcseppként
hozzád hullok.

 
Eső cseppje,
ennyi voltam,
amíg hozzád
eljutottam.
Arcod, tested
megismertem,
a talpadnál
földdé lettem.
Hideg földre
mikor fekszel,
nem tudod még,
mit cselekszel.

 
Szerelmesen
hozzád bújva
lobbanok fel:
szikra újra.

Forrás 

Fodor Ákos - Nem szoktam... - interjúrészlet

Nem szoktam új életet kezdeni, míg megvan a régi...

 

Forrás

Dsida Jenő - Tündéri éjben érkezel!

 

Várlak reggel.

Várlak délután.

Este

fehér zivatar rázza az ősfenyőket.

 

Csillogó buckák

zizegve rohannak.

A szél

hörögve lengeti hosszú hósörényét.

 

Zuzmarás utakon át

tündéri éjben

érkezel

kunyhóm elé, északifény leánya.

 

Prémek vattáznak

bolyhosan, fehéren,

szájad

piros melegén pihék halódnak,

 

zöldfényű csillag

reszket hajadban

s szánad előtt

felhőt zihálnak a rénszarvasok.

ahogyan legbelül érezzük ...

 

Gyógyuljatok meg, hogy amikor az emberek szólnak hozzátok, azt a szeretet, megértés és empátia szűrőjén keresztül halljátok, ne pedig a sértettség, elhanyagoltság, neheztelés és indulatok szűrőjén keresztül. Nagyon gyakran úgy látjuk az életet, ahogyan legbelül érezzük magunkat. 

Heal so that when people are speaking to you, it's going through a filter of love, understanding, and empathy, and not through the filter of hurt, neglect, resentment, and impulsiveness. Most people see life how they feel inside.

 

Forrás

 

Bede Anna - Teremtés

 

Tudom, hogy lehetetlen.

Azért csinálom!

Légvár – bevehetetlen.

Halálos álom.

Tudom, hogy megtorpanok.

Erősebb nálam.

Tengerre szállnék gyalog,

lehúz az áram.

Szemembe árad a fény,

igéz a Minden;

szavakba hogy önteném?

Messze van innen,

hol renddé rendeződik,

mi volt s mi lesz még,

s az ég leér a földig…

Tenni szeretnék!

Teremteni világot,

egyet az Egyben.

De térdig sárban állok.

Ki húz ki engem?

Istennek sem volt tréfa,

pedig ő isten…

Megingok nagyon néha

erőben, hitben.

Lehetetlent akarok

esztelen áron.

Tudom, hogy belehalok.

Azért csinálom.

 

Forrás

 

Bede Anna 

Babits Mihály - Esti kérdés

Midőn az est, e lágyan takaró

fekete, síma bársonytakaró,

melyet terít egy óriási dajka,

a féltett földet lassan eltakarja
s oly óvatossan, hogy minden füszál
lágy leple alatt egyenessen áll
és nem kap a virágok szirma ráncot
s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán
nem veszti a szivárványos zománcot
és úgy pihennek e lepelnek árnyán,
e könnyü, síma, bársonyos lepelnek,
hogy nem is érzik e lepelt tehernek:
olyankor bárhol járj a nagyvilágban,
vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
vagy kávéházban bámészan vigyázd,
hogy gyujtják sorban a napfényü gázt;
vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
nézzed a lombon át a lusta holdat;
vagy országúton, melyet por lepett el,
álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;
vagy a hajónak ingó padlatán
szédülj, vagy a vonatnak pamlagán;
vagy idegen várost bolygván keresztül
állj meg a sarkokon csodálni restül
a távol utcák hosszú fonalát,
az utcalángok kettős vonalát;
vagy épp a vízi városban, a Riván
hol lángot apróz matt opáltükör,
merengj a messze multba visszaríván,
melynek emléke édesen gyötör,
elmúlt korodba, mely miként a bűvös
lámpának képe van is már, de nincs is,
melynek emléke sohse lehet hűvös,
melynek emléke teher is, de kincs is:
ott emlékektől terhes fejedet
a márványföldnek elcsüggesztheted:
csupa szépség közt és gyönyörben járván
mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
ez a sok szépség mind mire való?
mégis arra fogsz gondolni árván:
minek a selymes víz, a tarka márvány?
minek az est, e szárnyas takaró?
miért a dombok és miért a lombok
s a tenger, melybe nem vet magvető?
minek az árok, minek az apályok
s a felhők, e bús Danaida-lányok
s a nap, ez égő szizifuszi kő?
miért az emlékek, miért a multak?
miért a lámpák és miért a holdak?
miért a végét nem lelő idő?
vagy vedd példának a piciny füszálat:
miért nő a fü, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?

A rugalmasságról

Az igazi rugalmasság abban rejlik, hogy a szívedet lágyan 

és a határaidat erősen tartod. 

The real flex is keeping your heart soft 

and your boundaries strong.

Forrás

Baj László - csönd csüng az ágon...

csönd csüng az ágon.

jégvirág mereng.

ólmos felhő huppan

a távoli hegyre.

a táj beleremeg.

mintha élettelen

lenne minden,

pedig élet billeg,

csak épp holtponton.

 

Baj László (Forrás)

Zsigmond Eszter - Hajnalban kéne

Hajnalban kéne újból megszületni,

Mikor a sötétség vízben oldott tinta,

és egy fénykorongot látunk felpezsegni

a felhabzó, sárga horizontra.

 

Úgy kéne, mint gyümölcs a sötétben:

Titkos cukrokat érlelni magunkban.

A hangot elnyelni, sosem kiengedni,

tudni mindig, hogy csak egy dalunk van;

 

hogy mikor a szemünket kinyitjuk,

a másikból az éden visszanézzen,

és meglássuk nyelv és szavak nélkül

amit egy fél alma a másik felében.

 

Forrás 

 

Zsigmond Eszter

 

María Montessori - A békéről

 

Mindenki a békéről beszél, de senki sem nevel a békére. Ebben a világban a versenyre nevelnek, és a verseny minden háború kezdete. Amikor az együttműködésre nevelünk, és összetartással fordulunk egymás felé, az lesz az a nap, amikor a békére nevelünk.

Everyone talks about peace but no one educates for peace. In this world, they educate for competition, and competition is the beginning of any war. When educating to cooperate and owe each other solidarity, that day we will be educating for peace.” 

María Montessori 

Ui.: Úgy érzem, vannak olyanok, akik a békére nevelnek és ez nagyon fontos. ~ B.

 

Eckhart Tolle - ...hogy elkezdjen élni

 

Nem ritka az olyan ember, aki egész életét arra várva tölti, 

hogy elkezdjen élni… 

Eckhart Tolle: A most hatalma

Major Petra - Tüskék

Moki Mioke  

A sebzettségünk
átka: egymáshoz tartunk,
de egymástól is.

 

Forrás

 

Major Petra 

Fodor Ákos - A haiku

lábam előtt ült

egy madár, majd felröppent -
Nehezebb lettem.

 

Két megközelítési kísérlet (tizenhét illusztrációval)

A formatechnikai minimum (17 szótag, 3 sorban: 5 / 7 / 5; rímtelen, stb.) tiszteletben tartása kötelező, de nem elegendő (aminthogy az még nem szonett, ha egy szöveg tizennégy sorból áll, és a megfelelő helyeken rímel). Egy-egy kiforrott műfaj már mentalitás: élethez, világhoz való viszony, melyet a Szerző képes vagy képtelen hitelesen megérlelni és továbbadni.

A haiku hűvös tökéletességéért „meg kell dolgozni”. A haiku nem harci induló szövege, nem szerelmes levél, nem önajnározó szépelgés, nem muzeális műveltségbemutató. Hanem? Hm. A haiku: haiku. Szerintem valami igen gondosan kimunkált, keskeny, kényes rés, esetleg átjáró: Valóság és Igazság között. Ennek megtalálása sok-sok játékos komolyságot és komoly játékosságot igényel – „feladótól” és „címzettől” egyaránt. Szemlélődő, távolságtartó módon megértő és elfogadó tűnődés és mosolyképesség nélkül csupán haikunak látszó tárgyak jöhetnek létre.

*

A haiku kettőt tesz költővé, amint a szerelem kettőt, szeretővé.

Leírója nem sámán, nem szónok, nem sebész; elolvasója nem alávetett, nem elszenvedő, nem tétlen. Találkozva e fókuszban, oldva oldódhatnak, gyógyulva gyógyíthatnak, s válnak, míg vállalják, valami Harmadikká.

Aszketikus forma, próteuszi műfaj, eleven mentalitás; időt, teret inkább teremt, mint fogyaszt.

Boldogok, akik – ha egyetlen haiku pontjában is – találkozhatnak, és megérinthetik egymást.

Kortárs, 2011. május 

Forrás

Haikuk

Büky Anna - A pillanat műve

ma reggel rájöttem, hogy mi a szabadság

a szabadság az az érzés, hogy együtt vagy valakivel

tehát nem vagy egyedül és mégis mindent megtehetsz

azt, ami jó a te lelkednek

azaz:

olyan lehetsz, amilyen te vagy

okos és buta, szelíd és vad, szép és csúnya, öreg és fiatal

szégyenlős és gátlástalan

a szabadság az a legfőbb emberi érzés, hogy léteznek

emberek, akikkel ha együtt vagy… önmagad vagy.

 

Büky Anna

 

Forrás

Samszu'd-Dín Muhammad Háfiz - Néha elfelejtem...

 

Száler Dávid - Hold és Vénusz 2025.01.03.

 

Néha elfelejtem,

Hogy gyönyörre lettem teremtve.

Az agyam túlságosan elfoglalt.

A Szívem túl nehéz,

Hogy emlékezzek,

Hogy arra lettem hívva,

Hogy táncoljam

Az Élet szent táncát.

 

Arra lettem teremtve,

Hogy mosolyogjak,

Hogy szeressek,

Hogy felemeljen az élet,

S hogy felemeljek másokat.

 

Ó, Szent Egység

Bontsd ki a lábamat

mindentől, ami lebéklyózza!

Szabadítsd fel a lelkem!

Hogy táncolhassunk együtt,

És hogy a táncunk

Másokat is táncra hívjon.

 

Háfiz

 

Forrás