Fodor Ákos - Jelenem, létem

Ekkora zajban

s z ó l n i  csak a Csönd képes.

- Ezt gyakorlom.

.
Forrás

Tóth Árpád - A tavaszi sugár

A tavaszi sugár aranyburokba fonta
A zsenge bokrokat, s a bimbók reszkető
Selyemgubóiból zománcos fényü pompa,
Ezer szelíd szirom lepkéje tört elő.

A zsongó fák előtt, a kerti út szegélyén
A park-őrző, borús csillámu rácsvasak
Festékes könnye folyt, sírtak, mert fémük éjén,
Hiába van tavasz, boldog rügy nem fakad.

Egy lány jött az uton, virággal, sok virággal,
Mellettem elsuhant, illatja megcsapott,
Egy-testvér volt talán a fénnyel és a fákkal,
Eltűnt. Szivem zenélt. Merengve álltam ott.

Bús voltam vagy derűs? ki tudja. Ama ritka
Kelyhű percek közül ragyogva volt ez egy,
Melyben pezsegve forr kedv és bú drága titka,
Mint mélyen csillogó, nektár-izű elegy.

Olyan perc volt, midőn a vaskos testi érzet
Kitágul... rezg, s ha kinyúlik a kéz,
A Nap arany almáját a tenyeredben érzed...

(1918)

Pilinszky János - Imádságért

Mária Magdolna (film, 2018)

Add, Istenem, hogy a világ kisimuljon és elcsendesedjen bennem és mindenkiben.
Hogy az éjszaka csöndjében asztalodhoz ülhessek, ahhoz az asztalhoz, ami mellől senki se hiányozhat. Ahhoz az asztalhoz, hol a Nappal és a csillagokkal együtt a hétköznapok is kialszanak, s egyedül a te békéd világít.

Részlet

Lackfi János - Azért vagy sokszor olyan magányos...

 

Yongsung Kim - Hand of God

Azért vagy sokszor olyan magányos,

mert lehunyod lelki szemedet,

és nem látod, hogy ott vagyok veled.

És azért hunyod le a szemed,

mert nincs benned bizalom,

tele vagy sebekkel,

melyeket folyamatosan ápolgatok,

de sokáig tart a teljes gyógyulás.

Sebeid nem tűnnek el,

ha begyógyítom őket,

hanem szent sebekké lesznek,

áldás árad belőlük.

Mikor a földre jöttem,

embertestem sátra

betakarta Isten-létem fényét,

sokan csak egy rabbit láttak bennem.

A tömör hús nálad is beárnyékolja

a természetfeletti lelket,

csak a sebeken keresztül

áramlik ki a valódi fényesség.

Szerelmes társamnak teremtettelek

a kezdet kezdetén, s azóta

pillanatra sem váltunk el egymástól.

Sokmillió éve szeretlek, előre tudtam,

mikor fogansz meg,

vágytam rád, dédelgettelek.

Arra születtél, hogy szolgálj,

de ehhez nem kell feladnod magad.

Szolgáló önmagad a legmélyebb,

legsajátabb éned, ilyenre alkottalak.

Mikor én lejöttem a földre, mindenki

szolgája lettem, mégsem látszottam

valaki másnak, volt arcom mindvégig.

Azt hiszed, ez nem is az én hangom,

csak te beszélgetsz saját magaddal?

Megroggyant a hited?

Ne félj, a szíved és a szereteted

annál erősebb, hagyatkozz rájuk.

Semmi baj, ha úgy érzed, fogytán a kegyelem!

Elfogy-e apálykor a tenger?

Dehogy, csak pár száz méterrel odébb vonul!

Ugyanúgy nincs Isten-fogyatkozás,

ha az áradás szintje nő vagy csökken

titkos természete szerint.

Lackfi János

Reményik Sándor - Kétféle fájdalom

Mária Magdolna (film, 2018)

Én nem bánom a pöröly zuhanását,

Ha reá, mint a gránit, felelek,

Úgy felelek, hogy szikrákat vetek,

Szikrákat, mik lelkemből az égig

Szökkennek - és aztán ottmaradnak,

Elmúlhatatlan fényű csillagoknak.

Én nem rettegek kegyetlen kezétől

A megtermékenyítő fájdalomnak.

Én nem félek a széthulló világtól,

Amíg a lelkem erős sziklafészek,

Én csak széthulló önmagamtól félek.

Attól, hogy sorsom kérdéseire

Nem csendül bennem méltó felelet.

A terméketlen fájdalomnak kelyhe

Múljék el tőlem Uram, ha lehet.

Kocon Anett - Pillanatnyi otthon

Madárt képzeltem.

Nádszál lett az otthonom

Egy pillanatra.

2025.01.28.

Kányádi Sándor - Április hónapja

Bolondos egy hónap

április hónapja,

hol kalap a fején,

hol báránybőr sapka.

Köpenyegbe burkol,

ingujjra vetkőztet;

mutatja a tavaszt

hol nyárnak, hol ősznek.

Hiába próbálnád

kilesni a kedvét,

túljár az eszeden,

mire észrevennéd.

Búsnak teszi magát,

szeme könnyben ázik,

mindegyre lehunyja

sűrű szempilláit.

Aztán gondol egyet,

fülig fut a szája,

s ránevet a fényben

hunyorgó világra.

Bék Timur - Nagyapám

 

By the Wayside - Ralph Hedley

Nagyapám minden nap fölmegy a hegyre

(hegynek hívjuk, éppen domb lehet),

hogy rozsdás kezével borrá nevelje

a pásztákat a fáradt föld felett,

mire a szarvasbőgés csöndbe merül.

– Sosincs minden készen, látod, Timikém?

– mondja, csak ő nevez így egyedül.

Tetejezünk. Félmosolygok az igén.

 

Beszél az asztalnál nagyapám, sokat.

Mama rászól: – Sokat beszélsz megint.

(A papa magát hallja, s alig másokat.)

– Szóltál, Angyalom? – Nagyanyám legyint.

Folyton van intelem, dícséret, egyre megy:

– Ebédországban nincs ilyen ebéd!

Anyám csinálta így – rám kacsint – de egy

kis fokhagymamártás ideférne még.

 

Hetvenkedhetek, ha a füst, a kávé

mellett mattot adok hetvenkét évnek,

mert mind a hetvenkettő nagyapámé.

Rendes a ház. Az ablakban növények,

odakinn tuják nyújtózkodnak hosszan,

a sarokba is mindig jut virág,

amióta egy mahagóni dobozban

odafektettük egyetlen fiát.

 

Öreg a bőre, és kérges a hangja,

de izomzata megtagadja korát.

Ingét mellkasán kigombolva hagyja –

nem munkálkodnak itt szelek, akkorák.

(Nem volt katona, de valamiféle

szigorú szabályt felnevelt magában.)

Énekesmadarak szállnak szívébe,

ahol frissen nyírt fű illatú nyár van.

 

A Kantárhegyre öles léptekkel megy fel

napról napra – sosincs minden készen,

és ha mégis (így lesz) abbahagyja egyszer,

nem tűnik el, mert én végignéztem,

a mamával, ahogy megöregszenek,

s fejből fújom egész gyermekkorát.

Nem munkálkodnak itt akkora szelek,

hogy elsodorhassák az ő porát.

 

Forrás 

 

Bék Timur

Szántottam gyöpöt - népdal

 

Szántottam gyöpöt,

Vetettem gyöngyöt,

Hajtottam ágát,

Szedtem virágát. 

Zala megyei gyűjtésű népdal

 

Forrás 

 

Ilmarinen háztűznézőben - Finn népmese 

 

Radnóti Miklós - Április I.

Hegyi juhar

Ragyogó rügyre ült le most a nap

s nevetve szamárfület mutogat.

Madárfi erre eltátja csőrét,

hunyorg feléje a nevető rét

s a bárány is csodálkozik. Csoda,

hogy nem billen ki száján fogsora.

Ragyogó rügyön álldogál a nap,

indulni kész, arany fején kalap.

Fiatal felhő bontja fönt övét

s langyos kis esőt csorgat szerteszét,

a rügy kibomlik tőle és a nap

pörögve hull le és továbbszalad.

Alice Walker - Az alkotásról

Amikor bármi gyönyörűt alkotsz magad körül, a saját lelkedet is feltöltöd. 

Whenever you are creating beauty around you, you are restoring your own soul.

Alice Walker

Mikszáth Kálmán - A természetről

Nem mindenre a természet, az anyaföld tanít-e minket? A földnek szíve van. Aki ráborul, s fülét odaszorítja közös tápláló anyánk barna testéhez, rejtélyes dobogást hall alant, mintha egy óriási kalapács tompa ütései volnának, száz mérföldnyire mélyen belsejében; a szíve dobogása az.A föld gondolkozik is. Gondolatai a virágok. Avagy honnan van az, hogy az elhagyott rengetegben, hová emberi kéz nem ültette, hová madár sem viszi a magvát, egy nap ezer meg ezer soha nem látott színű és alakú virág támad magától? A föld költészete ez! Az ő új gondolatai!
És ha gondolkozik, ha szíve van, érezni is kell tudnia, bánatának, örömének lennie. Nagy szárazság idején keble fölrepedezik, s mint a szenvedő anya emlőin a gyermek, növényzete elsínylik, elsatnyul, míg ellenben harmatos hajnalon egész valója vidám mosoly.
És növényzete: a virágok, fák, füvek is mind éreznek, mind gondolkoznak, s mindnyáját összekapcsolva tartja a szeretet nagy eszméje. A földet szereti növényzete, ő pedig a felhőt és napsugárt.

Mikszáth Kálmán - Tót atyafiak

Eötvös Károly - A balatoni tájról

Sohasem felejtem el azt a pillanatot, amikor ezt a tündérországot megláttam... Megálltam, mintha lábam gyökeret vert volna.

Eötvös Károly

Balatongyörök Szépkilátó

Mikki Brammer - Az igazságról

És ahelyett, hogy állandóan azt kutatnánk, miért vagyunk itt, talán inkább örülhetnénk az egyszerű igazságnak: itt vagyunk.

Mikki Brammer - Minden, amit megbántam

Forrás

Mikszáth Kálmán - A természet szülte gondolatokról

Aki az erdő fáitól, a sziklától, a zuhogó pataktól és a vándorló felhőktől kéri kölcsön a gondolatokat, az nem is fogy ki soha belőlük.

Mikszáth Kálmán - Tót atyafiak

Kányádi Sándor - Dél Keresztje alatt

az indián és a néger

tüzet rakni éppúgy térdel

mint a hargitán a pásztor

számolni ujjain számol

különbség ha van az égen

itt a göncöl jön föl este

fölöttük a dél keresztje

 

a poncsónak nincsen ujja
ritkán telik mégis újra
rojtosul a rojtja rongya
kigyérül akár a condra
különbség ha van az égen
itt a göncöl jön föl este
fölöttük a dél keresztje

egy útmenti fogadóban
talán még boldog is voltam
rióból murryba tartón
a gitárszót most is hallom
más a dallam egy a nóta
itt a göncöl jön föl este
odalenn a dél keresztje
 
ó te istenáldott földrész
lenn vagy – a szemem rád fölnéz
érett banán az újholdad
íve akár a sarlónak
nézem hosszan vágyakozva
ha feljön a göncöl este
szívemen a dél keresztje
 
                              1983

Ma hajnali fények

És egyszer csak

Tündérország fényei, 

szivárvány színei 

sejlenek a semmiből 

a lábam előtt, alatt...

Mit sejlenek, 

mutatják magukat,

ragyognak rám

csendben

fűszálon, cseppben,

mint opál, ha kincseit

a szem elé tárja,

túlragyogva 

magát a napot

a valahol, a bárhol közepén,

időtlenül.

Az áhitat váratlan megállít.

Köszöntenek:

Itt vagyunk.

Jó helyen jársz.

Hordozzuk lépteid.

B ~ 

Weöres Sándor - Sándor napján

.

Sándor napján megszakad a tél,

József napján eltünik a szél, 

zsákban Benedek

  hoz majd meleget,

nincs több fázás, boldog aki él.

(részlet)

.

Magyar Etűdök 26.

Pál Feri - Szabadon

Tudtátok-e azt, hogy az életben nincs egyetlen kapcsolat, egyetlen történés sem, amelyet nem ti fejezhettek be szabadon? Minden élettörténetet szabadon befejezhettek! Még azokat is, amelyekben a másik szereplő már nem is él ezen a földön. Ez furcsán hangozhat, de hadd hozzak rá példát. Sok amerikai filmben jelenik meg a vége felé egy felirat, hogy 'tíz év múlva'. Tíz év múlva pedig ugyanazok a szereplők tűnnek fel a vásznon – lehet, hogy csak egyetlen percre, de azzal fejeződik be a történet, nem azzal a két órával, amit előtte láttunk. Tulajdonképpen az életünk minden történetét szabadságunkban áll befejezni, és újból befejezni úgy, ahogy akarjuk. Az én szüleim nem élnek már, de ez egy kicsit sem lehetetleníti el azt, hogy beszéljek velük. Hogy beszélgessünk. Idebenn. Csodálatos élmény, amikor valamit felismerek például az anyukámmal való kapcsolatomban, és azt mondom magamban: „Te, anyu, én rájöttem valamire, és most szeretném megosztani veled is!” Vagy azt, hogy: „Bocsáss meg, micsoda marhaságokat csináltam, amikor serdülő voltam!” Ettől a pillanattól kezdve kettőnk története ezzel a felkiáltással fejeződik be. Nem azzal, amikor ő meghal, hanem utána tíz évvel, amikor rá gondolok, és azt mondom, hogy 'bocsáss meg, anya!' Vagy azt mondom: 'azért, anya, itt belül még dühös vagyok rád egy kicsit'. Tehát életem valamennyi történetét befejezhetem, a legfájdalmasabbat, a legnyomorultabbat, a legszívbemarkolóbbat is. Még ott is, ahol a halálos sebet megkaptam, van annyi szabadságom, hogy írjak egy utolsó jelenetet. Egy zárójelenetet.

Pál Feri

Tóth Krisztina - Keskeny szoba

Eleinte még mindent hazavittem.

Metróztam kisszekrénnyel, képkerettel.
A legnehezebb ezt volt megtanulni:
hogy az emberek itt mindent kiraknak.

Faragott fotelt, lámpát, gyerekágyat.
Gyakran álltam a szakadó esőben,
és nézegettem egy horpadt ágybetétet,
vagy egy kaspóval szálltam fel a buszra.

Van mindenünk, hogy ehessünk, aludjunk.
Semmi se kell már, lehajolok mégis:
megfordítok egy sáros nagykabátot,
mintha megnézném, hogy tényleg halott-e.

Ha nem vagy otthon, fejben rendezel be
titkos szobákat, talált bútorokkal.
Belekotorsz a kidobott ruhákba,
hogy felismersz-e valamit a múltból.

Itt ez a vers is: rögtön telehordtam
tömött szatyrokkal, székekkel, komóddal.
Alig lehet a sorok közt haladni,
és a fal mellett kijutni belőle.

Forrás

Sárvári György - Az intuícióról

Az igazi irány egy folyamatosan bontakozó út, 

amely bennem tárul fel, de meghalad engem.

Az intuícióról és a szolgálatról

Tóth Krisztina - Éjjeli haiku

Léptek helyére

Hold tűje hímez csendben

Árnyékvirágot

Forrás: Tóth Krisztina oldala

Tóth Árpád - Elejtetted a napot

 

Rád gondoltam délután,

Fönn az arany nap sütött,

S lehunyt szemhéjaimon

Rózsaszínnel átütött. 

 

Fáradt arcom szeliden

Tüzesítette a fény,

S szemlehunyva a szokott

Utazásra vártam én, 

 

Arra, mikor - halk hajó

Titokzatos tengeren -

Fekvőszékem útrakél,

S lázam sodrán ring velem 

 

Felelőtlen, gyönyörű

Fantázia-tájakig,

Ahol romló életem

Némely bús álma lakik: 

 

Mindaz, ami sohse lesz,

Mindaz, ami sohse volt -

Így indultam ma is el,

Húnyt szemekkel, mint a holt, 

 

Álmodozni: életet.

És úgy hajlott rám a nap,

Mintha pilláimra a

Rózsaszínű parazsat 

 

Az a szent fény ejtené,

Mit még ott látott a szem

Isten-atyja kebelén,

S melyre szomjas szüntelen. 

 

És egyszerre úgy esett,

Telin, forrón, hirtelen

Rád gondoltam s arra, hogy

Messze vagy, és jaj nekem. 

 

És megriadt szemeim

Felpattantak: a hegyek

Csúcsain már pirosan

Búsultak a fellegek. 

 

És egy furcsa vízió

Vad erővel elkapott.

Úgy éreztem: kezeid

Tartották ma a napot. 

 

Azért volt oly különös,

Minden fénynél édesebb,

És én ezt csak most tudom,

Amikor már este lett, 

 

Mikor kezed fáradtan

Elejti már a napot,

S szívemben is csöndesen

Elhallgatnak a dalok. 

1927

 

Forrás

Tóth Krisztina - Matrjoska

Bennem lakó anyám felébreszt éjjelente.

Üvöltve rádiózik, rosszul hallja a múltat.
Ha kimegyek a mosdóba, a lámpafényben
kiül az arcomra és visszabámul.

Az öregek otthonából már kitették,
most bennem él és használja a hangom.
Ha elküldöm, ütögeti a szívem,
belülről visszerekkel megkötöz.

Kiabál a fiammal, lecsavarja a fűtést,
hülyén sminkel, hamisan énekel.
Nem hagy aludni, beszélgetni szeretne,
próbál rávenni, hogy én legyek ő.

Ha nem felelek, elkezdi unalmában
szólongatni a bennem lévő anyákat,
az összes héjat, levedlett, régi testet,
és hajnalig sorolja a nevüket.

A legbelső anyám egy hallgatag sejt.
Virraszt a mormolásban éjszaka,
membránkendőjét hirtelen ledobja,
és elindul, hogy végre csend legyen.

Wass Albert - Ott volt a tavasz...

Ott volt a tavasz. Minden fa látta már. Minden fűszál. A kövek. A vizek. A bükkök alatt egy hóvirág óvatosan elődugta a fejét. Körülnézett. Aztán egészen halkan elkezdett csilingelni.

A funtineli boszorkány

Lackfi János - (...tali a műtárggyal

Nem tudtam, hogy ma lesz tali

a műtárggyal, mely asztali
fénnyel csurig csak álldogál,
zöldizzásból készült pohár,
s még kevésbé sejtettem én,
hogy a pohárnak túlfelén
optikai ikertesó
szikrázik, mint fényben a só
vagy hómezők vagy drágakő,
mert poharunknak mása nő,
tükröződésből hirtelen
kikanyarítva itt terem,
csillámló tűzörvényt kavar,
féregjáratot nyit hamar,
s átkukkanthat kíváncsian
rajta keresztül tán egy an-
gyal, ezen a lángkapun
benyitva, szemlélem megun-
hatatlan kristálymetszetét,
mely a valóságot ma szét-
feszíti, és egy sávon át
beönti színarany borát.

Lackfi János oldala 2025.02.19.

Oubaitori

 

Az Oubaitori egy ősi japán kifejezés és a tavasszal virágzó négy fa - cseresznyevirág, szilva, barack és kajszibarack - kandzsi, azaz japán írásjegyeiből származik. 

Mindegyik virág a maga idejében virágzik, és az kifejezés azt a jelentést hordozza, hogy mindannyian a saját tempónkban növekedünk és virágzunk. 

The ancient Japanese idiom, Oubaitori, comes from the kanji for the four trees that bloom in spring: 

cherry blossoms, plum, peach, and apricot. 

Each flower blooms in its own time, and the meaning behind the idiom is that we all grow and bloom at our own pace.

Forrás 

Della Hicks-Wilson - Az igazságodról

 Christian Schloe - Set Your Heart Free

Drágám,

nehéznek érzed magad

mert lassan

túlcsordul az igazságod.

Nyisd ki jobban a szádat.

Hagyd, hogy az igazság létezzen.

Valahol máshol is, mint

benned, a testedben.

~ o ~ o ~ o ~ 

Darling, 

you feel heavy

because you are 

too full of truth.

Open you mouth more.

let the truth exist

somewhere oher than

inside your body.

Della Hicks-Wilson - Small Cures

Forrás

Fodor Ákos - Tavasz, hajnal

 
Daloló ökörszem
2025.02.08.

hommage á Basho

Csöndszentélyt rombol
egy nagycsőrű kismadár:
„Élek! Itt vagyok!”

Szabó Lőrinc - Szövetség

 

Ágaink egybecsavarodtak,

gyökereink összefogóztak,

árnyunkba utasok heveredtek,

lombunkból madarak szárnyrakeltek, –

magunknak mi már megmaradjunk,

másnak, egymásnak annyit adtunk,

annyit kinlódtunk és mulattunk,

hogy vígak, búsak, rosszak és jók,

lettünk egy kicsit már hasonlók.

 

Mikor a sors összeültetett,

csemeték voltunk még, gyerekek,

fiatal társak, szövetkezők,

rosszabbak elől menekülők,

játszottunk tündéri fuvolákkal,

haragos, fekete trombitákkal,

nem törődve senki fiával:

elszakadók és összehajlók,

valami titokban hasonlók.

 

Aztán nőttünk – Védett az isten,

nincs fejsze, amely leterítsen,

jöttek ránk fénylő fegyverekkel,

mi álltunk hallgató sebekkel,

s ki ellenünk tört, keze fonnyadt,

szúrós tűzben csontja megolvadt,

háza bedőlt, szeme kisorvadt, –

s mi álltunk, két fa, virágba bomló,

elrendelt csodához hasonló.

 

S ez biztat, ez, az érthetetlen.

Mesében állunk, csoda-kertben, –

s ha mese, a fának is lehet szive,

zengünk is, ugy zeng a kettőnk hite,

mint a harangok, ha vasárnap

Kálvin lelkével nekiszállnak

az illatos, napos határnak:

jövőt zeng két hang, muzsikáló,

szétlüktetve egybefonódó.

 

Kétszer-egy sors az isten előtt,

szövetség nem lehet más se különb:

hogy én mi vagyok, nem tudom,

csak azt, hogy benned bizhatom:

bármennyit sírtál, hadakoztál,

jönne uj vihar, rámhajolnál,

magad ellen is átkarolnál:

egymásra fájva rászorulók,

lettünk mindenkihez hasonlók.

 

Két fa, együtt, testvéri lombban,

egyek vagyunk sok fájdalomban,

örömökben és kényszerekben,

máskép tán élni is lehetetlen:

magunknak hát már megmaradjunk,

gyökereinkről ne szaladjunk,

tavaszban, őszben gyarapodjunk,

legyünk hívők, bátrak, kitartók:

az örök reményhez hasonlók.

 

Forrás

Nemes Nagy Ágnes - Magas hegyekre áhitok

 

Magas hegyekre áhitok

hol megfejtődik száz titok,

hol nincsen bűn és nincs piszok,

csak fényes ég és nárciszok.

Forrás

Turi Tímea - Innen szép

Ahol én állok, onnan szép győzni.

Megtalálni rejtett tartalékokat.

Tapogatózni, csak araszolni,

és hirtelen ellátni messzire.

Ahonnan én nézek, nem néznek mások,

és én sem látok máshonnan, ahonnan ők.

Megbeszélem velük, de mire átkiáltok,

nem értenek, és őket én sem értem.

Útban a dombtetőre: innen szép győzni,

de hogy mászhatnék hegyet, istenem?

Az élelmem fogytán, és bár süt még a nap,

uram, tudod, hogy fázok éjjelente.

Ahol én mászok, onnan szép nyerni,

belátni, hogy a hegy miért magas;

és hogyha ez a hegy alólam elpereg,

az első szem, vigyázok, ne legyek magam.

Várni jó, ezt, igen, tényleg megtanultam,

és bármibe már megkapaszkodom.

Egy hegy tetején, itt, a déli féltekén:

ki tudja, most mélyen vagy magasan vagyok.

 

Forrás

Turi Tímea

A segítségről

 

Aki megpróbálja kisegíteni a pillangót a gubójából, megöli. Aki megpróbál egy csírát kisegíteni a magból, elpusztítja. Aki megpróbálja felébreszteni a tudatosságot valakiben, aki még nem áll készen, csak összezavarja. Vannak olyan dolgok, amelyeket nem lehet segítséggel előremozdítani; belülről kell elkezdődniük.

Whoever tries to help a butterfly out of its cocoon, kills it. Whoever tries to help a sprout out of seed, destroys it. Whoever tries to awaken consciousness in someone who is not ready, confuses them. There are certain things that cannot be helped; they must happen from the inside out.

(eredete ismeretlen)

Szepes Mária - Fényköszöntő

 

Milyen jó most nekem pihenni. 

Nem történik velem rossz semmi. 

Lelkemben méla csend dalol, 

távolodik, de örömöt dúdol. 

Surranva fölrepül a gond. 

Szépség van, lebegő, édeni Biosz. 

Ablakomon időpók sző csipkehálót. 

Két ködszála közt kisuhanok, 

hiszen nyitottak a dimenziók. 

Elérkezett az én világalkonyom, 

ajándék ez, mennyire nem bánom. 

Múlt és jövő között jelen vagyok. 

Csak az én hal meg. Én nem vagyok. 

E „nem vagyok” a legszebb dalnok. 

Vándorlok, kóborlok, szárnyalok, 

nem-énként boldog vagyok. 

Szikra, amely parázsként hunyorog. 

Örökmécs. A küszöbön majd átlobog.

 

Forrás

Helen Keller - Az útról

 

 

Az olyan helyekre vezető utakat, 

ahová érdemes eljutni, 

nem lehet lerövidíteni. 

 

Helen Keller

Rick Rubin - A művészetről

A művészet nem a felhasznált eszközben, anyagban vagy felszerelésben rejlik. Hanem abban, ahogy a világot látod.

 

Art isn't in the tools, material or equipment you use. 

It's in the way you see the world. 

Rick Rubin 

 

Forrás

Sadhguru - Az emberről

Emberként nem egy végleges teremtmény, hanem egy állandó folyamat vagy. Semmi sincs rögzítve – olyan lehetsz, amilyen lenni akarsz.

Sadhguru

Forrás