Úgy szeress most, úgy símogass végig
ahogy a hullám fut ki a fövenyre,
kagylógörgető, lassú mozdulással,
sejtelmes-lágyan, mintha ott se lenne,
elnyújtózik a roppant tengerparton
és elborítja végig, észrevétlen,
a forró homok beissza magába
a lüktető, vad, túlvilági fényben,
szertartás ez, két őselem a papja,
forr és pezseg a víz, a part, az ég,
pörög a menny, pörög óriási napja,
csupa fehér fény a semmiség!
Csupa hab és tajték a víz partja,
zeng az idő és villódzik a tér -
s a hullám lassan végígsímít rajta
és a messzi vízbe visszatér.
Forrás: Szabó T. Anna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése