Riadt, szelíd kis délutáni szél volt:
apró fellegekkel
s néhány vékonyka villámmal a hátán,
zörögve jött a forró tájon át,
mégis, a föld,
mely hetek óta szomjasan zihált
s nagy, dús emlőjű égről álmodott,
rajongva nézte őt,
s a Nap tüzétől gyötrött sárga fák
oly mámorosan ölelték magukhoz,
mint vágyuk asszonyát,
mert ez a gyengécske, esőszagú szél,
- ez a riadt kis vízhordó leány
ezerszer szebb volt legszebb álmaiknál,
hiszen Valóság, Éltető Valóság,
az Élet anyja volt,
aki villámoktól meghasogatott,aprócska, zörgő fellegeiben,
- ha csak egy szerény kortyot is -
jó, friss esőt hozott!
Életszomj I.-II. kötetből (1999.)
www.csepeliszabo.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése